Magyar Katolikus Lexikon > L > Litvánia


Litvánia, Lietuvas Respublika: köztársaság Kelet-Európában, a Baltikum keleti részén. - Határai: Balti-tenger, Letto., Fehéroroszo., Lengyo., Oroszo. Ter-e 65.301 km², főv-a Vilnius. Hiv. nyelve a litván, az indoeu. nyelvcsalád balti csoportjának legősibb nyelve. 1997: 3.706.000 lakos. - 1. Tört. A két legnagyobb balti nép (zsemaiták és aukstaiták) apró fejedelemségeit először 1230 k. átmenetileg Mindaugas (1200-63), majd 1293: Witen nagyfejed. (†1315) egyesítette. Utóda, Gediminas visszaverte a →Német Lovagrendet és a nemességet, s Fehéroroszo. és Ukrajna meghódításával jelentős hatalommá tette ~t. - Olgerd fejed. fia, Jagelló 1385: egyezséget kötött a lengy. trón megszerzése érdekében: 1386: megkeresztelkedett, fölvette az Ulászló nevet (ur. 1386-1434), s feleségül vette I. (Nagy) Lajos m. kir. leányát, (Szt) Hedvig lengy. kirnőt (→Lengyelország). 1392: Vytautas (Vitold) nagyhg-nek engedte át ~t. 1410: a grünwaldi csatában együtt legyőzték a Német Lovagrendet. 1413: a litván és lengy. nemesség közös ogy-t hozott létre, de az 1569-i lublini unióig megmaradt ~ önállósága. Ettől kezdve a két országnak közös szenátusa és ogy-e volt Varsóban, de 1673-tól minden 3. ogy-t Grodnóban tartották. Lengyo. harmadik felosztásakor, 1795: ~ Oroszo-hoz került (egy kis része 1807-ig Poroszo-é, 1815-ig a Varsói Hgséghez tartozott). 1830: és 1863: részt vett az Oroszo. elleni lengy. fölkelésben. 1918. II. 16: vált függetlenné (Oroszo. 1920, a Sztszék 1922: ismerte el), de Vilnius 1920-39: lengy. ellenőrzés alatt volt, ami keserű ellenségeskedéshez vezetett a két, egykor közös sorsban osztozó ország között. Voldemaras min-elnök 1926-29: egyszemélyi hatalmat vezetett be. 1939: Memelt visszacsatolták No-hoz. 1940: ~t a SZU-hoz csatolták. 1941: a ném-ek szállták meg, 1944-45: a szovjetek visszafoglalták, szovjet szoc. közt. lett. A 80-as évek végére felerősödött autonómia-törekvéseket egyesítő Szajudisz nyerte meg az 1990. II-i választásokat, IX: ~ visszanyerte függetlenségét. -

2. Egyhtört. Mindaugas nagyfejed-et 1251: a rigai érs. megkeresztelte, IV. Ince p. (ur. 1243-54) 1253: megkoronáztatta. 1253: fölszent. Christian német lovagrendi, 1257: Vitus OP pp-öt, de a litvánok ferencesek és domonkosok közreműködésével folyó térítése 1263: Mindaugas kir. meggyilkolásával több mint száz évre megtorpant. A 14. sz. elején Gediminas beengedte ugyan vilniusi udvarába a ferenceseket és a domonkosokat, de nem keresztelkedett meg. A litvánok végső megtérítése Jagelló és Vytautas nevéhez fűződik. Előbbi 1386. II: Krakkóban vette föl a keresztséget, s 1387: Gniezno suffr-aként megalapította Vilnius ppségét. 1417: a konstanzi zsin. alapította Medininkai (később Žemaiten) ppségét, ÉNy-~ misszionálása azonban csak a 16. sz: fejeződött be. E korszak nagy sztje Szt Kázmér, IV. Kázmér kir. fia (†1484), ~ védősztje. A 16. sz. közepén a főnemesség nagy része ref., kisebb része ariánus, ill. ev. lett. A jezsuiták, akiket Protasevičius pp. hívott meg, 1570: kollégiumot nyitottak Vilniusban, mely 1579: egyetem (1755-ig az egyetlen ÉK-Eu-ban!). 1595: a žemaiteni, 1605: a vilniusi pp. anyanyelvű katekizmust adott ki. 1608: önálló litván jezsuita rtart. jött létre, 1756-ig 21 koll-ot alapítottak (a tart. létszáma ekkor 1114 fő). Jelentős volt a piar-k, baziliták és vincések tevékenysége is. - A 18. sz-ra a litván nemesség ellengyelesedett, a prot. tp-ok száma fokozatosan csökkent (1775: már csak 35 prot. gyülekezet volt). 1795: ez a folyamat megszakadt, az orosz uralom az ortodoxia irányába fordította. Felszámolták a kat. isk-kat, megszüntették majdnem az összes ktort és szerz-rendet. I. Pál cár 1798: Mogiljev érssége alá rendelte a litván ppségeket, 1801: r.k. koll-ot nyitottak Szentpétervárt. A litván kat. papképzés fellegvárát, a Kat. Teol. Int-et 1842: Vilniusból Szentpétervárra költöztették. - A 19. sz. elején a vilniusi egyetemen bontakozott ki a kat. papság és a szem-ok által támogatott nemz. mozgalom. 1864: a žemaiteni ppséget a jobb ellenőrizhetőség végett áthelyezték Kaunasba. Az 1920-as években 3 szem. volt, 1922: megnyílt a kaunasi egy. teol. és fil. kara, s megalapították a Kat. Tud. Akad-t. Az 1925-ös lengy. konkordátum Vilniust Lengyo-nál hagyta. 1926: Kaunas közp-tal létrejött az önálló litván egyházszervezet, melyet 1927. XII. 10: konkordátum erősített meg. 1937: Kaunasban kat. teol. kart alapítottak. ~ megszállása után föloszlatták a szerz-rendeket, államosították az egyh. javait, felszámolták a hitoktatást. 1940-44: 3 pp., 253 pap és kb. 60 ezer laikus menekült Ny-ra. 1945-55: 4 pp-öt, 185 papot és kb. 275 ezer laikust vettek őrizetbe v. küldtek Szibériába. 1948-ig bezárták az összes (1940: 324) kápolnát és kolostortp-ot, a kaunasi kivételével a szem-okat. 1940: 716 tp., 1448 pap, 1965: 604 tp., 869 pap (szerz-ekkel  együtt) volt ~ban. A függetlenség visszaszerzéséig az ellenállás fő erejét az egyh. jelentette. 1990: kapta vissza javait, 1991: újjászervezték a hierarchiát. 1996: a lakosság 80%-a kat., 667 pléb-n 721 pap szolgált. Érsségei és ppségei: 2000: Vilnius (14. sz.), Kaunas (1417), Kaišiadorys (1926), Panevežys (1926), Telšiai (1926), Vilkaviškis (1926), Šiauliai (1997). **

Pallas XI:585. - NCE VIII:841. - LThK 1993. VI:957. - Földünk 2000:253.