Magyar Katolikus Lexikon > L > Liptó vármegye


Liptó vármegye, 13. sz.-1918. dec.: közigazgatási terület Északnyugat-Magyarországon, a Felvidéken, az Északkeleti-Kárpátok egyik zárt medencéjében. - É-on Árva vm. és országhatárral Galícia, K-en Szepes vm., D-en Gömör és Zólyom vm., Ny-on Turóc vm. határolta. Ter-én a Központi-Kárpátok, az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra hegyeivel Mo. leghegyesebb vármegyéi közé tartozott, melyek között a Vág folyó K-Ny irányban kb. 60 km hosszú, 8-15 km széles völgye a vm-t É-i és D-i részre osztotta. - Történelmünkben mindvégig határvidék, jelentőségét a Krakkó felől Nyitrába és Zólyomba vezető orsz. főút adta, melyhez 960 k. az Árpádok →kölpény őrtelepet létesítettek (annak nevét őrizheti Alsókubin). A ter., erdőség lévén, kir. birtok maradt a 14. sz. elejéig (pl. III. András kir. okl-e 1293: praedia regalariának nevezte). Jószágkormányzója, utóbb a liptói várnagy ispánja a 13. sz. elejétől a zólyomi főispán alárendeltje. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) 1306 u. a hozzá pártolt Dancs comest (a Balassák ősét) megajándékozta Árvával és Liptóval, aki ott fölépíttette Liptóújvárat. Ekkor alakultak ki vízválasztóin a liptói uradalom végső határai. A hódprémmel adózó, szurokfőző, sólymász, vizslás, őrszolgálatú lakói a kir. udvar alá tartoztak. 1278/79: jelentek meg ispánjai; 10-es, 100-as csoportokba rendezett (cseh, lengy., morva, utóbb bajor, szász [bányász], latin [vallon/itáliai; kőfaragó, számszeríjas] stb.) telepesekkel népesítették be, a 40 háznépet kitevők közösen adóztak. Egy-egy falu katonaságra kötelezett szabadjaiból alakult ki a 13. sz-tól a helyi nemesség. A Cseho-ból jött Lauren fia Bagomér megszerezte Liptó K-i felét, őse lett a Szent-Iványi, a Szmrecsányi, a Nádasdy és Baán, öccse, Szerafin a Pongrácz és a Pottornyai családoknak. A Ny-i részen zömében egyfalus nemes családi birtok lett általános. A telepített ném. bányásztelepülések (utak csomópontjai lettek) Selmec v. Korpona város jogait kapták (Bocabánya, Hibbe, Németlipcse, Rózsahegy), a gyér népesség miatt a kir. és az egyh. központ, Boldogasszony (Szentmária) körül nem települt város. Németlipcse egyh. szabadságát a ném. szokás szerintinek írták; 1316: ferences rháza volt, a város 1318: Rózsahegy kiváltságait kapta. Rózsahegy 2 plnost választhatott; Szentmária plnosa a 13. sz: egyben liptói alesp. - Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) rövid időre egész ~t Garai Miklós nádornak (1402-33) adományozta. 1435: honvédelmi rendszerének megállapításakor vm-ként említették, ~ 1495: Bonfini fölsorolásában is szerepelt. A husziták betörése csehekkel s morvákkal szaporította lakosságát, az általuk 1440-60: időszakokra elfoglalt várakból 1474: űzte ki őket I. (Hunyadi) Mátyás, azután ~t hg. címmel együtt Corvin Jánosnak adta. Őt a Szapolyaiak követték, akiktől I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526-64) csapatai foglalták el. - A tör. hódoltság területi növekedésével a megszállt vidékek lakói a Felvidékre költöztek, a helyi jobbágyok irtványföldekkel gyarapították a megművelhető földeket. -

A fehérhegyi csata (1620. XI. 8., →harmincéves háború) után menekült cseh prot-okkal gyarapodott szláv népessége. A 16-17. sz: főbb birtokos családjai a Bebekek, Balassák, Pekryek és Thurzók. A tör. háborúk nem érintették, ezért építészeti és műv. emlékei viszonylag gazdagon megmaradtak, sejtetve azt a mérhetetlen pusztítást, ami a másfélszáz év hadszínterein történt. - II. Rákóczi Ferenc (ur. 1705-11) kurucai bevették 1703: Likavát, 1706: Liptóújvárt, a szabharc alatt pusztító járványok városi m. és ném. lakosságát megtizedelték. - Az esztergomi főegyhm. honti főespségéből Mária Terézia 1776. III. 13: létrehozta a →szepesi püspökséget, melynek ~ liptói főesperessége lett. II. József (ur. 1780-90) területrendezési változtatása a besztercebányai kerületbe osztotta. Népszámlálásakor 1784: 142 településéből Bocza, Boczabánya, Hibbe (191 házban 1529 fő), Nagybobróc, Németlipcse (325 házban 2146 fő), Rózsahegy (268 házban 1910 fő), Szentmiklós, Szielnice, Szliács, Tarnóc és Verbic (180 házban 1532 fő) mezővárosa, 130 faluja, 1 lakott pusztája 6972 házában 9656 családban 55.803 fő élt. 1828: a 13 mezővárosában (a legnépesebbek: Németlipcse 377 házában 3216 fővel, Rózsahegy 357 házában 2532 fővel) 123 falujában, 75 lakotthelyén 78.186 fő élt. - 1848. V. 10-11: tartották az udvarhű pánszláv izgatók a magyarellenes liptószentmiklósi gyűlést. 1849 telén a honvédsereg a Revuca és a Vág völgyén át vonult vissza a Szepesség felé. A szabharc leveretése után 1850: az önkényuralom ter. átszervezésekor ~t 39,28 mf² ter-tel a dunáninneni kerület része. A Bach-korszak közigazg. átszervezésekor (1854) 41 mf² ter-tel a pozsonyi kormánykerületbe osztották. 1860: a Bach-rendszer bukása után 1849-i állapotát állították helyre. - A →kiegyezés után a törvényhatóságokat 1870: rendezték, ter-e 2257,54 km², járásai ekkor: hradeki, liptószentmiklósi és rózsahegyi, majd a hradeki helyett liptóújvári, 1907 k. ezekhez jött még a németlipcsei járás. Rózsahegyet 1903: rendezett tanácsú várossá tették. ~ a tót nemzetiségi mozgalmak egyik fészke. Népessége fogyását 1880: járványok, utána az amerikai és szlavóniai kivándorlások okozták. - 1918. XI: a cseh csapatok megszállták ~t, a →trianoni béke ~ egészét Csehszl. részévé tette. 1922. X. 26: a 310/1922. sz. kormányrendelet a történelmi ~t fölszámolta, Liptószentmiklósi nagymegye néven létezett Liptószentmiklós székhellyel 1928. VII. 1-ig, amikor a nagymegyéket megszüntették, csak járásaik maradtak meg, melyeket a pozsonyi székhelyű Tartományi Hivatal közvetlen irányítása alá rendeltek. 1939. VII. 25: a „Szlovák Állam” a 190/1939. törvénnyel 6 tartományt (župa) alakított. A v. ~t Rózsahegy székhellyel Tátraalja tartomány rózsahegyi és liptószentmiklósi járásába osztották. 1945. III. 9: a Szlovák Nemzeti Tanács a 9/1945. sz. rendelettel a megye/tartomány rendszert megszüntette, visszaállította a járásokat. Az 1948. XII. 21: kiadott 280/1948. sz. rendelet 6 kerületet létesített, a v. ~ a zsolnai kerület része lett. Az 1960. IV. 9: kiadott 36/1960. sz. törv. 3 kerületet létesített, a v. ~ a középszlovákiai kerület liptószentmiklósi járása lett. - 1993-: az önállósult Szl. ideigl. közigazg. átszervezése 2001: még változásban. - Mo. 63 vm-je közül 2246 km² ter-ével az 54., népessége szerint: 1869: 79.273 (a 60.), 1880: 74.758 (a 60.), 1890: 76.850 (a 61.), 1900: 81.931 (a 62.), 1910: 86. 906 fő (a 61.), ebből 45.854 nő; anyanyelve szerint 4365 m. (5,02%), 2591 ném., 78.098 tót (89,86%), 232 oláh, 25 ruszin, 11 horvát, 1 szerb, 1593 egyéb; vallása szerint 47.772 r.k., 234 g.k., 289 ref., 35.169 ev., 3 unit., 11 g.kel., 3237 izr., 141 egyéb. - ~ből 1890-1910: távozott 12.251 fő, érkezett 2111 fő, a fogyatkozás 10.140 fő (a hazai vm-k sorában ezzel a 29.). 88

Nagy 1828. I:193. - Majláth Béla: L. m. szervezete és területi felosztása. Bp., 1872. - Pesty I:432. - Majláth Béla: L. m. törzsökös családainak leszármazói 1526-ig. Bp., 1892. - Csánki V:250. - M. stat. évkv. 1910. 1912:422. - Mo. 1910. é. népszámlálás 1912:860. - Edelényi 1928:688. - Új Idők lex. IX:3912. - Az első mo-i népszámlálás 1960:368. - Györffy IV:39.