Magyar Katolikus Lexikon > L > Langton


Langton, Stephan (Wragby, Lincolnshire, Anglia, 1150 k.-Slindon, Sussex, 1228. júl. 9.): teológus. - Párizsban →Petrus Comestor tanítványa. 1180-tól filt-t és teol-t tanított, vsz. a Notre Dame knk-ja, az egy. kancellárja is. 1206: egykori iskolatársa, III. Ince p. (ur. 1198-1216) a római szegyh. isk. tanárává, bíb-sá nevezte ki. 1207: megválasztották Canterbury érs-évé, Viterbóban sztelték pp-ké. E kinevezést Földnélküli János kir. (ur. 1199-1216) nem ismerte el, ezért a p. 1208: Angliát interdiktum alá helyezte, a kir-t kiközösítette és letette a trónról. 1213: állt helyre a rend, ~ addig Pontigny (Fro.) ciszt. apátságában tartózkodott. Hazatérve az ang. bárókkal közösen megfogalmazták a →Magna Charta Libertatumot, ami miatt Ince 1215: felfüggesztette ~t, de már 1216: feloldotta a büntetés alól. ~ 1222: nemzeti zsinatot tartott. - A Vulgata szövegét elsőként osztotta fejezetekre. Művei (két summa, Szt Pál leveleinek kommentárjai) nagyrészt kz-ban maradtak. **

LThK 1993. IX:965.