🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > Laborem exercens
következő 🡲

Laborem exercens: II. János Pál pápa 1981. IX. 14: a →Rerum novarum enciklika kibocsátásának 90. évfordulója alkalmából kiadott enciklikája az emberi munkáról. - A ~ az →Egyház szociális tanítását az új helyzetre alkalmazza, és a munka központi kérdéskörére összpontosítja mindazt, amit az evangélium szellemétől ihletve az Egyh. a munkáról tanít. A p. gyakran hivatkozik elődei és a II. Vat. Zsin. dokumentumaira (6-8. p.). - A →munka tág értelemben véve minden olyan tevékenység, amellyel az Isten képére teremtett ember átalakítja, uralma alá hajtja a természetet, és - eltérően minden más élőlénytől - rányomja a teremtésre emberiessége jegyét: humanizálja a természetet; uakkor a munka közösségben végzett személyes tevékenység. A pápa megkülönbözteti a munka objektív és szubjektív értelmét: a technikát és az embert (16-27. p.). XIII. Leó (ur. 1878-1903) és XI. Pius (ur. 1922-39) nyomán elítéli azt a polg. liberális szemléletet, amely a munkát pusztán árunak tekintette; tehát az ökonomista és materialista szemlélettel szemben a munka személyes jellegét hangsúlyozza és a dolgozó ember etikai-társad. vonatkozásait emeli ki (32-34. p.). Igazolja a munkások összetartozásából, szolidaritás-vállalásából született tudatot és mozgalmakat, amelyek a jogos önvédelmet célozzák (34-37. p.), majd újra a munkás méltóságát világítja meg, és feltárja annak három területét: a személy, a család és a nemzet viszonylatában (38-42. p.). - A IV. rész a munka és a tőke kapcsolatát, ill. összeütközését tárgyalja. A p. rámutat az érdekek különbözőségére, amelyet a marxizmus →osztályharcként értelmezett, és amely a liberalizmus és a marxizmus közötti ideológiai összeütközésben fejeződött ki. Szól azok pol. tevékenységéről, akik minden társad-ban biztosítják maguknak a hatalom monopóliumát, és a kollektivista rendszer bevezetésével, vagyis a termelőeszközök magántulajdonának megszüntetésével akarják megvalósítani a szociális forr-at (45-49. p.). - A ~ ezután a munka elsőbbségét hangsúlyozza a tőkével szemben. A →tőke tág fogalmán nemcsak a természeti kincseket érti, amelyeket az ember felhasznál, humanizál, hanem azokat az eszközöket is, amelyekkel e kincseket kisajátítja, átalakítja. A tőke tehát az eszközöknek az az együttese, amely az emberi munka történeti örökségének a gyümölcse. A termelőeszközök összessége (ez bizonyos értelemben a „tőke” szinonimája) a munkából született, és magán viseli az emberi munka nyomait. Így világos az ember elsőbbsége a dolgokkal szemben. A tőke a dolgok összessége, egyedül a személy a teremtett dolgok ura, ahogy ezt a teremtés teol-ja megvilágítja (54-58. p.). - A ~ ezzel a gondolatmenettel vezeti be az ökonomizmus és a marxizmus kritikáját. A tőke és a munka közötti konfliktus v. antinómia nem a magántulajdonból, hanem a munka helytelen értékeléséből ered, onnan, hogy a munkás személye háttérbe szorul, és a munkát csak gazd. célszerűsége, hasznossága szempontjából tekintik. Ez az ökonomizmus tévedése, amelyet materializmusnak is nevezhetünk (59. p.). Ezek után érthető, hogy a p. nem a munka és a magántulajdon, hanem a munka és a tőke ütközéséről beszél. A munka elvált a tőkétől, és szembekerült vele az iparosodás folyamán. A növekvő anyagi gazdagság közepette szem elől tévesztették az embert, akit az anyagi eszközöknek szolgálniuk kell. Ez váltotta ki az etikailag igazságos társad. ellenállást. Másrészt ez a tévedés a kapitalizmus és a liberalizmus elméletének és gyakorlatának az eredete. A tévedés legyőzésének egyetlen útja, hogy feltétel nélkül elismerést nyerjen a személynek a dolgok feletti, az emberi munkának a tőkével, a termelést segítő javak összességével szembeni elsőbbsége (61. p.). - A ~ ezután a Rerum novarum és a →Mater et magistra nyomán újra leszögezi az Egyh. szociális tanításának egyik sarkpontját a magántulajdonról: birtoklásának egyetlen törv-es indoka az, hogy a munkát (munkást) szolgálja. Hivatkozik Aquinói Szt Tamásra is (STh. II-II, 66, 2, 6; 134, 1, 3): az Egyh. vallja a javak egyetemes rendeltetését és a használatukhoz való közös jogot (63. p.). Ez a szemlélet egyaránt különbözik a liberális kapitalizmus és a marxista kollektivizmus elméletétől, ill. a tőlük függő rendszerek magántulajdon-gyakorlatától (65-68. p.). - Az elméleti alapvetés után a ~ szól a munkások jogairól (V. rész): a munkából fakadó emberi jogokról, a közvetett és közvetlen munkaadóról, a foglalkoztatottságról, a munkabérről és más szociális juttatásokról, a szakszervezetekről, a paraszti munka méltóságáról, a rokkantságról, a kivándorlásról. - Végül a VI. rész a munka lelki értékét világítja meg, hivatkozva a →Gaudium et spesben kifejtett teol-ra (34-35, 36, 38-39, 64. p.): a munka a Teremtő művében való részesedés; a munkás Krisztus példája; az emberi munka a kereszt és a föltámadás fényében. - A ~ a munka világának fejlődését méltatva és a munka szubjektív szempontjait (perszonalista szemlélettel) elemezve leszögezi a munkások jogait és a munka etikáját, egyszerre elítélve a liberális (vad-)kapitalizmust és a kommunista kollektivizmust. II. János Pál, továbbfejlesztve elődei (XIII. Leó, XI. Pius, XXIII. János, VI. Pál) tanítását, most már világviszonylatban vizsgálja a munka problémáját, figyelve a harmadik világ helyzetére, bár nem fejti ki a multinacionális érdekeltségek szerepét a társadalmi-gazd. folyamatokban, ill. hatásukat a harmadik világ elszegényedésére. Elismeri, hogy a munkások küzdelme az ember lefokozása és kizsákmányolása ellen jogos, de elveti az osztályharc marxista értelmezését; hangsúlyozza, hogy a társad. igazságosságért folytatott küzdelemben jogos a szakszervezetek működése, de a cél nem lehet az ellenfél megsemmisítése. - Latin szövege: Acta Apostolicae Sedis 73 (1981):577. - M-ul: II. János Pál pápa ~ enciklikája a szociális kérdésről. Ford. Diós István. Bp., 1981. (Pápai Megnyilatkozások IV.) - Az egyh. társad. tanítása. Átd. Goják János. Bp., (1993) 367. Sz.F.

Etudes 1981. XI:546. (P. Vallin SJ cikke) - Stimmen der Zeit 1981. XII:825. - Vigília 1982:8. - Lélekben és igazságban. Róma, 1986:109. (Szabó Ferenc: A ~ enc. visszhangja) - Muzslay István SJ: Az Egyh. szociális tanítása. Bp., 1997.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.