Lénárd, Szt, Leonárd (†Nobiliacum, Gallia, 6. sz. közepe, nov. 6.): remete. - 11. sz. legendája szerint családja barátságban volt Klodvig kir-lyal, aki ~ keresztapja. Katonának szánták, de ~ inkább Szt Remig reimsi pp. tanítványa lett, aki megkapta a kir-tól a kiváltságot, hogy szabadon engedik a rabokat, akiket meglátogat. E kiváltságot ~ is megkapta, és sok foglyot kiszabadított. Életszentségének hírére Klodvig ppséget ajánlott neki, de nem fogadta el, hanem inkább Limoges könyékén remeteségbe vonult. Az arra vadászó Klodvig kíséretében lévő kirnőt az erdőben lepték meg a szülési fájdalmak, ~ imádságára szerencsésen világra hozta kisfiát. A kir. ezért ~nak ajándékozta az erdőt, melyben ő kpnát épített, és a területet Nobiliacumnak nevezte el. Fogolyszabadításainak híre támadt, és sok rab állította, amikor csodálatos szabadulása után elzarándokolt remeteségébe, hogy ~ segítségül hívására lehullottak róluk a bilincsek. Betegek is fölkeresték és meggyógyultak. Rokonságából sokan családostól telepedtek le a közelében, s hamarosan egész falu alakult körülötte, mely később a Saint-Léonard-de-Noblat nevet kapta. - Ikgr. Ábrázolása a 13-14. sz: kezdődött. A 15. sz: Au-ban és D-No-ban mint a lovak és a fogságban lévők, beteg emberek és állatok védősztjét kedvelték. Bő ujjas, öv nélküli bencés ruhában, tonzúrával v. birétumban pásztorbottal ábrázolták. A ~ tiszteletére szentelt tp-okban az imameghallgatások jeléül láncokat és patkókat hagytak fogadalmi ajándékul. - Mo. gótikus műv-e is tanúsítja, hogy ~ kk. hazai kultusza egyetemesebb volt, mint később: Marosvásárhely freskója (16. sz. eleje); Csegöld (1450), Kassa (1450, Prokop társaságában), Liptószentandrás (1480), Malompatak (1500), Kisszeben (1500), Ludrófalva (1510), Szászbogács (1518) táblaképei. A lőcsei Jakab-tp. szárnyasoltárán (1507) foglyot ment. Szászfalváról került a besztercebányai múz-ba egy oltárszárny, amely ~ot lánccal ábrázolja. Az itteni Borbála-oltáron álló szobra fogolymentés közben örökíti meg. Faszobra látható Szepesszombaton (1503), oltárát említik a pozsonyi szegyh-ban (1441). Brassó kk. ~-tp-a a kultusznak egyik legkeletibb kk. kisugárzása. A patrocínium később keletkezett, és nyilván a kerci ciszt. apátság missziójával függ össze. Bandinus Márk megemlékezik a m. kat-ok ~-kpnájáról (1646) a szőlőtermesztéséről híres Kotnár városkában. A kultusz moldvai virágzásának körülményeit ma már aligha lehet tisztázni. Építhették az itt élő ev. szászok kat. ősei, de az sem lehetetlen, hogy a jászvásári m. ppség tevékenységével függ össze, hiszen ~ missziós szt volt. Nem tudjuk, hogy Gyergyóremete tp-ának a csíki szakrális tájban szokatlan ~-titulusát milyen körülmények között és mikor választották. Sopronban ~-kpna állott a kk. végén a Bécsi-dombon, a marhalegelő közelében. Emlékezetét őrzi egy ~-kereszt is a Bécsi u-ban. ~ kőszegi kpnáját állítólag azon a helyen emelték, ahol 1532: Ibrahim nagyvezér sátra állott. A jámbor okoskodás szerint ~ közbenjárása mentette meg a várost a török rablánctól. ~ és Vendel könyörög azon a fogadalmi képen, amelyet 1746: járvány, jószágvész idején Kőszeg városa ajánlott fel a röjtöki Szűzanyának. A muraközi Goricsány ~nak sztelt tp-áról az a hagyomány, hogy az egyik vajúdó Zrínyi grné fogadalomból szobrot ajánlott föl, 1688: kpnát, majd tp-ot építettek a szt tiszt-ére. A határvidékek több faluja tiszteli tp-ának védősztjéül: Szentléránt, Lödös, Borbálya, Újfalu, Rendek (1907), Lénártó (1826), Felsőszénégető, Szany (1742) és Süttő színmagyar népe nyilván jószágvészre emlékezve emelt kpnát ~ tiszt-ére. Szobra áll Simaságon, Egyeden (1803), Fertőszéplakon (1795), Pinnyén (1683), Szentgotthárd apátsági tp-ában. Vajta 14. sz. tp-ának ~ volt a patrónusa. - A Kis-Kárpátokban Ompital kk. ~-kpnájában 1738-ból való, gr. Forgách Pál esztergomi knk. által fölajánlott olajfestmény látható, melyen ~ képét két ágaskodó ló tartja. Ompital a régi Mo. egyetlen ~ tiszt-ére sztelt búcsújáró helye. - Óbudára a ném. bevándorlók 1781: hozták magukkal ~nak, a lovak patrónusának tiszt-ét. Az eredetileg ném. telepítésű Szigetújfalu 1733: épült tp-ának ~-patrocíniumához hagyomány már nem fűződik. - Üröm barokk tp-ának társpatrónusa: ~-oltára vall a bevándorló ném. lakosság egykori áhítatformáiról. A jeles fogolyszabadító, jószágoltalmazó ~ mellett ott van az új jószágpatrónus, Szt Vendel, továbbá Hubert, a vadászok pártfogója, Lipót, a Habsburg-ház patrónusa, Tóbiás, a vándorok, nagy útra indulók segítsége, kezében hallal. Az oltárt a család mennyei példaképe, Szt Anna, Joachim és az eladó lányként megjelenő Szűz Mária együttese koronázza meg. - 1746: ~ és Vendel tiszt-ére sztelt kpnát Mór ném. népe. Nagykovácsi főoltárán (1754) láthatjuk ~ot, bár a tp-nak Mária-titulusa van. - ~ hajdani tiszt-ét családneveink is hirdetik: Lénárd, Lénárt, Léránt, Lékó, talán a Leskó is. A Leonárd származéka: Lónárt, Lönhárt. - A bognárok, gyümölcskereskedők, házalók, kovácsok, kőszénbányászok, lakatosok, rézöntők, vajkereskedők védősztje. Ü: nov. 6. **

BS VII:1198. - Bálint II:449. - Sachs 1980:239.

Lénárd, Porto Maurizio-i, Szt, Paolo Girolamo Casanuova, OFM (Imperia, 1676. dec. 20.-Róma, 1751. nov. 26.): népmisszionárius. - Édesanyját 2 éves korában elvesztette. 1692: Rómában a jezsuita koll. növ-e. 1697. X. 2: lépett a r-be. Novíc. a Santa Maria in Ponticelli ktorban, majd a római Szt Bonaventura ktorban tanult. 1702. IX. 23: pappá szentelték. Fil. tanárként súlyosan megbetegedett, gyógyulása után szülőföldjén működött. 1709-től halálig népmisszionárius É- és Közép-Itáliában. 1715: Firenze közelében megalapította a Santa Maria dell'Incontro házat. 1730-tól Rómában volt a székhelye. XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) gyóntatója volt, felélesztette a ferencesek reformját, vallásilag megújította Rómát, szabadságot szerzett Genovának, békét Korzikának, lelki segítséget nyújtott Toszkanának és az ott uralkodó utolsó Medicieknek. Népmissziói három hétig is tartottak, majd még kb. egy hétig gyóntatott és áldoztatott. - A →keresztút ~ által nyerte el mai alakját. 572 keresztút felállítása fűződik nevéhez; ezek közül 42 Rómában állt (leghíresebb a római Colosseum keresztútja). - 1796: b-gá avatták. IX. Pius 1867. VI. 29: sztté, XI. Pius 1923: a népmissziók védőszentjévé avatta. Ü: nov. 26. **

LThK VI:628. - SzÉ 1988:600.

Lénárd (1933-ig Loszkot) Ödön, Fájdalmas Anyáról nev., Piar (Bp., 1911. szept. 11.-Kismaros, 2003. máj. 23.): gimnáziumi tanár. - A gimn. alsó o-ait a pesti, a felsőket a kecskeméti piar. gimn-ban 1930: végezte. 1926. IX. 12: belépett a r-be. Vácon novíc., 1933. IX. 8: ünn. fog-at tett, 1936. VI. 14: pappá szent. és Bpen lat-tört. szakos középisk. tanári okl-et szerzett. 1937. I: Kecskeméten, IX-1945. X. 1: Szegeden gimn. tanár. 1945 tavaszán az AC orsz. kulturális titkára. Kezébe futottak össze az egyh. isk-k államosítása elleni tiltakozások, ezért 1948. VI. 28: letartóztatták, izgatás címén 6 é. elítélték. Ezt az időt a Gyűjtőfogházban és Vácott töltötte, 14 hónapig magánzárkában volt. 1953. VIII. 1: közkegyelemmel szabadult. - 7 é. triciklis kifutó egy óbudai cipőjavító szövetk-nél, majd vízóraleolvasó, a D-budai Üzemi Élelmiszerellátó függetlenített adminisztrátora a bpi Közgazdaságtud. Egy. konyháján. Fennmaradó idejét papi szolgálata töltötte ki. Fiatalok csop-jait tanította a hit igazságaira, a ker. világnézetre és erkölcsi magatartásra. - 1961. II. 6: éjjel több ezer házkutatást tartottak az orsz-ban (aminek következtében jó másfél tucat perben százon felüli ítéletet hoztak), ~t ismét letartóztatták. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette miatt 7,5 évi börtönre ítélték. A vallási tárgyú papi munkát az ítélet úgy állította be, mintha az egy titkos kerdem. párt érdekeit szolgálná. 1963 tavaszán közkegyelemmel szabadult, mely az akkori hírek szerint U-Thant ENSZ-főtitkár látogatásának előfeltétele volt. - 1966. IV. 19: harmadszor is letartóztatták, mivel papi hivatásának gyakorlatától a börtönévek nem tudták eltántorítani. Ezúttal államellenes összeesküvés vádjával ítélték el 6 évre, majd a három ítéletet 19 é. szigorított börtönbüntetésre összevonták, amiből össz. már 18,5 évet letöltött, amikor 1977. VI. 9: Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának római látogatásakor VI. Pál p. (ur. 1963-78) szóvá tette, hogy már majdnem 2 éve ~ az egyedüli börtönben lévő elítélt pap. Ennek köszönhetően szabadult harmadszor is amnesztiával. Nyugdíjjogosultságát a börtönévek megszüntették. 1978: a r. külf-re akarta küldeni, ill. levtárossá akarta tenni, de ~ nem költözött a rházba, a →Caritas Internationalis segélyéből élt. 1989-től állami nyugdíjas. Papi szolgálatát, amiért 3x is elítélték, szünet nélkül végzi azóta is. 2001: Kismaroson, az 1955: általa alapított Boldogasszony Háza női ciszterci monostor lelkésze. - M: Erő az erőtlenségben. Eszmélődés élmények és dokumentumok fölött a m. katolicizmus helytállása köréből a komm. diktatúra alatt. Bp., 1994. - Só. A mai keresztény egyéni gondjai. Uo., 1994. - Mécs. A mai keresztény közösségi gondjai. Uo., 1996. - Só és mécs. A mai keresztény krisztusi lelkülete. Uo., 1996. - Le Fort, Gertrud von: Himnuszok az egyházhoz. Ford. Kecskemét, 1998.  B.Ma.

Jámbor 1938:170. - Balogh-Gergely I:351. - Személyes adatközlése Balogh Margitnak (Bp., 1990. I. 28.) - Koltay 1998:231.

Lénárd Sándor, Alexander Lenard (Bp., 1910. márc. 9.-Dona Emma, Brazília, 1972. ápr. 14.): orvos. - Szüleivel gyermekként 1918: Au-ba költözött. Isk. és egy. tanulm-ait Bécsben végezte, 1937: orvosdr-rá avatták. A náci uralom elől az 1938. III. 12-13-i Anschluss után Rómába menekült, a Vatikánban kvtáros és a „szegények orvosa” (~ mentette meg barátjának, a szobrász Tóth Imrének karját a csonkolástól). A II. vh-t Olaszo-ban vészelte át. 1946-49: a róm. Magyar Akadémia orvosa. 1951: kivándorolt Brazíliába, Dona Emmában (Santa Catarina áll.) a ném. telepesek által lakott Blumenau közelében orvos. 1968-70: a dél-karolinai Charleston egy-én (USA) 4 féléven át gör. és lat. nyelvet tanított. - M: Viaggio in autumno. Roma, 1946. - De officio medici. Contributo alla storia dell'etica medica. Uo., 1947. - Ex ponto. Versek. Ill. Imre Tóth. Uo., 1947. (ném-ül Wien-Bad Bocklet-Zürich, 1954) - Andrietta. Versek. Roma, 1949. - Asche. Versek. Uo., 1949. - Orgelbüchlein. Versek. Uo., 1949. - Die Leute sagen. Versek. Uo., 1949. - Zwischen den Geistern und den Utopien. Versek. Amerigo Tot 10 linómetszetével. Rom, 1951. (Wien, 1952) - Winnie-the-Pooh. [Micimackó] Írta A. A. Milne. Ford. latinra. New York, 1958. (és 1960) - Tristia Salva. Írta Francoise Sagan. Ford. latinra. Paris, 1963. - Die römische Küche. Szakácskv. Stuttgart, 1963. (ang-ul: The fine art of Roman Cooking. New York, 1966) - Die Kuh auf dem Bast. (Reg.) Stuttgart, 1963, 1967. (holl-ul: Utrecht-Antwerpen, 1965; ang-ul: The Valley of the Latin Bear. London, 1965, New York, 1965; m-ul: Völgy a világ végén. Bp., 1967, 1973, 1986; csehül: Praha, 1986) - Am Ende der Via Condotti. (Reg.) Stuttgart, 1963. - Sieben Tage Babylonisch. Nyelvészeti tanulm-ok. Stuttgart, 1964. - Római történetek. Életr. reg. Bp., 1969. - Egy nap a láthatatlan házban. Reg. Uo., 1969. (3. kiad., 1977) (ném-ül: Stuttgart, 1970) - Gedichte und Übersetzungen. Blumenau (Brazília), 1970. Bo.Gy.

Új Írás 1969:6. sz. (Szerb Antalné: ~ról) - Bölöni 1983:122. - Nagy 2000:610.