Magyar Katolikus Lexikon > K > kun nyelv


kun nyelv: a török nyelvek kipcsak ágához tartozó nyelv. - A Mo-ra betelepülő →kunok a 16. sz. végéig, talán a 17. sz. közepéig megőrizték. Följegyzések szerint a ~et még beszélő utolsó kun ember Varró István (†1750 u.) volt, aki a →kun Miatyánkot Bécsben Kollár Ádám Istvánnak tollba mondta. A ~ fő emlékei: a →Kun kódex, a →kun Miatyánk, a Halasi ének, asztali áldásszövegek, köszönési és köszöntési formák, s a Kunságban 2000: még hallható gyermekmondókák, kiolvasóversek és játékszavak. - Mivel a ~ az ugyancsak kipcsak ághoz tartozó s korábban betelepült besenyő és úz töredékek nyelvével nagyon közeli rokonságban állt, ezért nyelvészetileg nehéz feladat a kunból a magyarba átkerült jövevényszavak elkülönítése a besenyő és úz eredetű jövevényszavainktól. Ezért összefoglalóan besenyő-úz-kun jövevényszavak csoportjába soroljuk a csiger ('áztatott tönkölyből erjesztett ital'), csősz, csök ('csomós tuskó, gyökér'), kalauz ('útvezető'), kalóz, koboz ('lantszerű pengetős hangszer'), komondor, köldök, hurok szavainkat. - Vsz. kun eredetűek a ma már jóval kisebb nyelvjárási szinten élő olyan szavaink, mint az árkány ('pányva, kötél'), boza ('sörféle erjesztett ital'), cötkény ('kutyatej'), daku ('ködmön'). Biztos a kun eredete a kunsági ter-eken használt olyan tájszavaknak, mint ákos ('folyó'), bajca ('hatósági védlevél'), barag ('nagytestű, gubancos szőrű pásztorkutya'), csollák ('féllábú'), karambél ('mezei fátyolvirág'). - Számos kun szó maradt meg a családnevekben: Alacs, Alács ('tarkácska, nem egyszínű'), Beklen ('légy várt, óvott'), Butak ('ág, hajtás'), Csöreg v. Csöregh ('katona'), Kada ('cölöp'), Karancs v. Karács ('feketécske'), Karakas ('fekete szemöldök'), Szokor ('vak, világtalan, félszemű, kancsal'), Tekes ('kis kecskebak'), Karaszun ('figyeljen, őrködjön'), Köszömös ('kívánt'), ill. helység- és dűlőnevekben: Atkár ('vezess'), Bolmaz ('nincs'), Talla ('füzes, rekettyés'), Kargala ('varjas'), Ügüle ('baglyos'), Kürküle ('pulykás'), Türkele ('rókás'), Eletle ('őzes'), Csengele ('erdős, bozótos terület'), Karcag ('pusztai róka'), Kevermes ('körbevett, körül levágott'), Orgovány ('orgona'), Katymaz ('nem szökik'), Szatymaz ('nem eladó'), Rakamaz ('nem keres, nem kutat'), Törtel ('négy gyermek/nép ura'). F.I.T.

Kuun Géza: A kunok nyelvéről és nemzetiségéről. Bp., 1885. - Mészáros Gyula. Mo-i kun nyelvemlékek. Bp., 1914. - Magyar Nyelv 1917:21. sz. (Németh Gyula: Török jövevényszavaink középső rétege) - Gronbeck, K.: Komanisches Wörterbuch. Türkischer Wortindex zu Codex Cumanicus. Koppenhága, 1942. - Acta Linguistica Academiae Scientiarium Hungaricae 1957:7. sz. (Rásonyi László: Les nomes toponymiques du Kiskunság) - Mándoki Kongur István: A ~. Karcag, 1974. (Karcagi Várostörténeti Tanulm-ok. Nagykunsági Füzetek 1.) -: A ~ mo-i emlékei. Karcag, 1993. - Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. H.é.n., 138. (Keller László: Qipcak, kuman, kun - Megjegyzések a palovecek önelnevezéséhez)