Magyar Katolikus Lexikon > K > kultikus zene


kultikus zene: vallási szertartásokat kísérő hangszeres zene és ének. - 1. Az ókorban funkciója áldozatkísérés, bajelhárító erő alkalmazása, →epiklészisz (istenség megidézése), misztériumba avató tisztulás, továbbá mágikus, temetési és varázsló eljárás. Plutarkhosz szerint leggyakrabban az ünnepi italáldozatokat kísérték paeannak nevezett szent énekekkel, ezeket Rómában is gör. nyelven énekelték. Szerinte az áldozatot kísérő hangszeres zene az áldozati állatok hörgésének elnyomására szolgál. Eredeti célja legtöbbnyire elhárító: az egyiptomi szisztrumok hangja az ártó Typhont, a frígiai csengők a veszedelmes árnyakat és démonokat tartották távol. Ilyen célra szolgált a zsidó főpap ruhájára varrt csengő is. A politeizmusban ált. felfogás, mely szerint az istenek kedvüket lelik a zenében (már racionalista magyarázat), alapozta meg bizonyos hangszerek használatát a jó szellem odacsalogatására és segítségül kérésére, mint a római áldozatok bemutatásánál a tibia (síp), ünnepi állami szert-oknál a trombiták és kürtök zenéje. A zenélésre Rómában külön testületek alakultak, mint a Collegium tibicinum v. a fegyvertáncokat lejtő és Mars tiszt-ére éneklő Saliusok együttese. Engesztelő célra, csapások, járványok megszüntetésére énekes körmeneteket tartottak, a második pun háborútól kezdve lányok, majd fiúk és lányok részvételével. Kr. e. 249: Livius Andronicus szerezte a körmeneti ének szövegét, ő is tanította be a 27 lány kórusát. A legismertebb ilyen processziós ének volt Horatius Carmen saeculare-ja, vsz. saját kompozíciója is. - A ritus Graecus bevezetése a római szakrális zenében a húros hangszereket is meghonosította (Cicero ezt a magasabb művelődés jelének vette). Így lett a lant a istenszobrok megvendégelésének hivatalos hangszere; a lantjátékosok is külön kollégiumba szervezkedtek. A trombiták és kürtök rituális tisztítására külön ünnepet ültek: a tubilustriumot (vsz. az áldozati és hadihangszerek számára egyaránt). - 2. A zenének és éneknek a →jeruzsálemi templom lit-jában fontos szerepe volt. Ennek ellenére a zsinagógák elöljárói minden hangszerrel szemben előítélettel viseltettek, mert a sokféle kultusz igen intenzív instrumentális gyakorlata, izgató hangszínei és ritmusai hitbeli kísértést jelentettek a vezetőség szemében. A Talmud föl is jegyezte, hogy Rabbi Elisha ben Abuya aposztáziájának az volt az oka, hogy sok gör. hangszert tartott a házában. →Philo (akinek idejében Alexandria lakosságának 40 %-a zsidó volt) erőteljesen ki is állt egy tisztán spirituális vallásosság mellett, melyben a himnuszokat és dicséreteket hang nélkül, csak lélekben éneklik. - 3. →egyházzene **

Rajeczky 1981:22.