kulcsok hatalma: Mt 16,19-ben Krisztus Péternek az →oldás és kötés hatalmának szemléltetésére az →Isten országa kulcsairól beszélt (→két kulcs). - 1. Az ÚSz-ben a kulcs mint a hatalom jelképe más összefüggésben is előfordul: az alvilág kulcsa (Jel 1,18; 9,1), a tudás kulcsa (Mt 23,13) és a messiási hatalom kulcsa (Jel 3,7). Péter hatalma kétségtelenül a Jézus által alapított →Egyházzal kapcsolatos, és nem lehet úgy magyarázni, hogy neki kell majd a föltámadás hitét közvetítenie (O. Cullmann). Olyan intézményről van szó, amelyen a pokol hatalma sem vesz erőt. Péter tehát valódi hatalmat kapott abban a közösségben, amely hordozta a Krisztus által meghirdetett „országot”. - A kulcs képe önmagában nem foglalta magában a hatalom öröklődését, ez inkább a →szikla képében rejlik: az Egyh. sziklára épült és annak meg kell maradni, amíg az Egyh. megmarad. De a sziklaalap, a kulcs, az oldás és kötés így együtt Péter különleges szerepét jelzi, és mindenképpen ekkleziológiai értelme van. - 2. Teológiailag a ~ jelenti azoknak a megbízatásoknak és szolgálatoknak az összességét, amelyeket Krisztus az emberek üdvössége érdekében Egyh-ában létrehozott. Az egyhatyák ált. a püspöki hatalmat értették rajta, amellyel az egyh-at kormányozták és a bűnöket megbocsátották. Tertullianus montanista korában kétségbe vonta a hatalomnak ezt az értelmezését, s úgy gondolta, hogy a Péternek adott hatalom csak a karizmatikusokban folytatódik. Vele szemben Szt Ciprián is a hagyománynak megfelelően értelmezte a ppi hatalmat. Az atyáknál kitűnik az is, hogy a ~ szentségi jellegű, tehát nem szűkíthető egyszerűen a külső szervezésre. Az Egyh. bűnbánati fegyelmében a Szentlélek eszközli a bűnök bocsánatát. A Lélek és a fegyelem, a kegyelem és a hivatal egységet alkot. Órigenész óta azonban megtalálható a feszültség a kegyelem (Lélek) és a ~ között. Ezt elsősorban a →novaciánusok élezték ki, azért a reflexió tükröződik Szt Jeromosnál, Szt Ambrusnál és Szt Ágostonnál, egészen a kk-ig. Ágoston a Szentlelket és a ~t egyaránt az Egyh-ra vonatkoztatta. Az Egyh. együtt hordozza a hiv-t, a szolgálatot és a Szentlelket. Végül az atyák beszéltek Péter hatalmáról is, mint a ~ról. Már I. (Szt) István p. (ur. 254-257) hivatkozott a Péternek adott hatalomra, amikor döntött az eretnekek által kiszolgáltatott keresztség ügyében. Nagy (Szt) Leó p. (ur. 440-461) úgy értelmezte az átfogó pásztori hatalmat, mint amelyen keresztül Krisztus üdvszerzése nyilatkozik meg, az egyúttal az Egyh. szilárdságának is biztosítéka. Bár az ap-ok is részesednek a ~ban, Péter úgy kapta azt, mint az ap. kollégium feje. Leó azt is kifejtette, hogy Krisztus akaratából Péter hatalma átszáll utódaira. A Péternek adott hatalom a p-kban és a pp-ökben állandóan megújul. - 3. A skolasztikus teol. szerint a ~ általában a fölszenteléssel megadott bűnbocsátó hatalom. Eleinte még vita volt arról, hogy a papi föloldozás csak deklarálja-e az Istentől jövő megbocsátást, v. valódi szentségi hatással törli el a bűnt. Szt Tamásnál már a föloldozásban van a bűn eltörlése, amennyiben megvan a bánat. A jogászok hatására később megkülönböztették a ~ban a tanító hatalmat (clavis scientiae) és a kormányzó hatalmat. A papok esetében a ~ alá van vetve a pp. hiv-ának, ill. az az ő jóváhagyásával gyakorolható. A kánonjogi vita a 14. sz: arról keletkezett, hogy a szerz. papok számára a ppi engedély a szentség érvényességéhez kell-e, v. csak a megengedett kiszolgáltatáshoz. Ugyanebben az időben már megkülönböztették a →belső fórum és a →külső fórum hatalmát. A papszentelés a belső szentségi fórumra ad hatalmat, a ppi engedély pedig a külsőre. -

A pp-ök joghatósági hatalmát úgy értelmezték, hogy annak forrása Péter hatalma. Ennek a nézetnek a terjesztői főleg a koldulórendekből származó teol-ok és jogászok voltak. A r-ek a pp-kel szemben p. exemptióra hivatkoztak. Ezzel tkp. bekövetkezett a joghatósági hatalomnak az ordótól való elválasztása, s egyúttal az egész joghatóságot a p. hatalomban összpontosították. Így fejlődött ki a kk-ban a róm. központosítás, amely korunkig megmaradt. A prot-ok tagadták a ~nak hierarchikus jellegét, s azt a közösség hatalmára korlátozták. A közösségnek van joga arra, hogy az Istentől jövő megbocsátást közvetítse az egyes hívőnek. Az I. Vat. Zsin-on elindult az az irányzat, amely újra hangoztatta, hogy az Egyh-ban csak egy hatalom van, de annak vannak fokozatai és feladatai. A p. hatalmat mint ppi hatalmat jellemezte (D 1827), s a p. úgy hordozza azt, mint a ppi testület feje. A II. Vat. Zsin. továbbmenve arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden ppi hatalom gyökere az ordo, a pp-szentelés. G.F.

LThK IX:422.