Magyar Katolikus Lexikon > K > korál


korál (lat. choralis, 'kórushoz tartozó', a chorus szóból képzett névszó): 1. a kat. egyh-ban: →gregorián ének. - 2. protestáns egyházi népének. A cantus choralis kifejezés (amelynek megfelel az ang. plainsong, a fr. plainchant, a ném. Choral, a sp. canto llano) már a 15. sz. óta ismeretes, és az egyszólamú lit. éneket a töbszólamú menzurális énektől határolta el. - A ~ szó a m-ban (akárcsak a ném. és az ol. nyelvben) műfajmegjelölésként használatos (az ang. és fr. nyelvben a choral szó jelentése 'kóruson megszólaló'). Ezenkívül használatban volt még néhány más kifejezés is a ~ fogalmának jelölésére, mint pl. cantus planus, musica plana, cantus Gregorianus, cantus firmus. (A prot. ~ ált-an elterjedt ném. neve Kirchenlied.) - A reformáció a kat. egyh. énekeket részben átvette, részben átalakította v. népénekkel helyettesítette. Luther és követői arra törekedtek, hogy a lat. nyelvű énekeket ném. nyelvűekkel helyettesítsék. Az 1524: megjelent Erfurter Enchiridionban már szerepelnek ném-re ford. zsoltárok, himnuszok, sequentiák, húsvéti énekek és néhány Luther-dal. A prot. ~szövegek költői közül említendők: Decius, Herberger, Franck, Gerhardt; ~-komponisták: Rupft, Walther, Crüger. A 16. sz: tovább élt a polifon zsoltár, s ennek jeles komponistái: Stoltzer, Ducis, Arnoldus de Bruck. A 16. sz. 2. felében már orgonakíséretes ~dallamokat tartalmazó tabulatura-könyv is megjelent, és az orgona intenzívebb lit. szerepeltetése nyomán kialakult a ~variáció, a ~előjáték, s ezzel elkezdődött a ~földolgozások hosszú sora. A ~földolgozás szorosan összefonódott a reformáció térhódításával. Ennek az új műfajnak fontosabb mesterei: J. H. Schein, S. Scheidt, H. Schütz, D. Buxtehude és a legjelesebb: J. S. Bach, akinek műv-ében a ~földolgozás eléri végső és legmagasabb fejlettségi fokát. Említésre méltóak Liszt és Brahms ~földolgozásai. A 20. sz-dal e műfaj valóságos reneszánsza kezdődött. H.B.

ZL 1965. II:364. - Brockhaus II:336.