Magyar Katolikus Lexikon > K > konc


konc: 1. húsdarab, főként húsos velős csont egy darabja. →Cibere vajda és Konc király - 2. (lat. liber, ném. Buch): Európa-közi papírmérték, 24 ív író- vagy 25 ív nyomópapír. 1544-től tűnt fel. A papír elkészülte után az íveket félbehajtották, és írópapírból 24, nyomópapírból 25 ívet raktak egy ~ba. A 24, 25 szám vsz. az ábécé betűi alapján adódott. B.I.

Bogdán 1991:477.