Magyar Katolikus Lexikon > K > komplementer


komplementer: a →komplementaritás alapján létrejött új valóság jellemzője. - 1. A fénytanban a ~ színek a színkörben egymással szemben lévő színek (zöld-vörös; sárga-kék), melyek keveredve 3. színt adnak. - 2. A többszólamú zenében a ~ dallam a szólamok összeadódásából született új dallam. Bach hangszeres műveiben általános. - 3. Teol-ilag ~ valóságok pl. az atyaság és anyaság, házasság és szüzesség, tökéletesség és emberi gyöngeség stb.  **

GRS 7. - LG 43. - RD 9.