kolozsvári Szent Mihály-templom: plébániatemplom →Kolozsvárott. - Az első, Szt Mihály tiszt-ére szentelt plébtp. 1349: búcsúengedélyt kapott VI. Kelemen p-tól (ur. 1342-52). 1350: kezdték építeni a régi tp. helyén a mai ~ot. 1350-1400: a sztély, 15. sz: a hajó épült. Két tornyot terveztek, de 1450: csak az egyik épült föl, 1697: leégett, külf. segítséggel javították ki, barokk sisakot kapott. 1763: villámcsapás és földrengés rongálta, le kellett bontani, a harangokat fa haranglábra helyezték. A neogótikus tornyot 1837-58: építették. A szentélyt az 1697-i tűzvész után 1752: a korábbinál 2 m-rel alacsonyabb barokk boltozattal födték be. -

1. Leírása és berendezése. A ~ szerkezete alapján a bécsi →Stephanskirchével rokon: 3 hajós csarnoktp., a hajókat 3 pár pillérköteg választja el egymástól, a 4. pár a diadalívet tartja. A hajók fölött magas csúcsíves csillagboltozat, a diadalív lapos félkör. A ~ keletelt, főbejárata a Ny-i homlokzatban nyílik. Az orgonakarzat alatt van az előcsarnok. A hajóból nyílik az előcsarnok D-i harmadában kialakított Schleuning-kápolna, falain 1956-60: föltárt, 1420/30 k. freskótöredékek: Szt Sebestyén; koronás szt (kezében kehely); 2 pp. szt, 3 női szent (Szt Dorottya virággal, Szt Borbála toronnyal); Szűz Mária Jézussal és 7 vt. szűzzel (Alexandriai Szt Katalin, Szt Ágnes, Szt Dorottya, Szt Orsolya, Szt Borbála, Antiochiai Szt Margit ismerhető fel); Kálvária. - Az orgonakarzat alatti Ny-i fal mentén 1753: fölállított szoborcsoport (Golgota) és sírkövek. - Szószéke Erdély 18. sz. szószékei között a legkiemelkedőbb alkotás, 1740/50: készült. Az asztalosmunkák Pech Severin, az alsó rész reliefekkel és szobrokkal Nachtigall, a szószékkorona Schuchbauer műve. Az 1957-es restauráláskor kiderült, hogy felerősítésekor a kk., gótikus kő szószékre szerelték. - Fadrusz-feszület. A toronyaljban kialakított kpna feszülete →Fadrusz János ajándéka: első pályadíját ezzel a feszülettel nyerte el, s a Mátyás-szobor elhelyezésekor emlékül a ~nak ajándékozta. - Királylépcső. Az É-i mellékhajó utolsó szakaszában kk. liliomos ajtó takarja a kétorsós csigalépcső feljáratát. Az építészeti különlegességnek számító lépcsőn 2 ember úgy mehet fel, ill. jöhet le egyszerre, hogy közben nem találkoznak egymással (a kassai Szent Erzsébet-tp-ban is ilyen van). - Szentélyének építését 1400 k. fejezték be. Eredetileg vsz. bazilikális hosszház csatlakozott hozzá. A sokszögű, 4 boltszakaszból álló szentélyt 2 mellékszentély fogja közre. Az É-it egyetlen hatsüveges, a D-it egy keresztboltozathoz csatlakozó, középső zárókővel ellátott, háromsüveges boltozat fedi. A hajóhoz viszonyított kis alapterületét magyarázhatja, hogy nagyobb főhajót építettek hozzá, mint ahogy azt eredetileg elképzelték. Sajátságos a sekrestye feletti szentélyfalon feltűnő háromkaréjos párkányzati fríz. - A főszentélyt 5 magas, keskeny ablak világítja meg. Ny-i része külön világítást is kap, mert a mellékszentélyektől elválasztó falait alul, az érintett boltszakaszt csaknem teljes mélységben megnyitó csúcsíves nyílás töri át. A nyílások fölött közvetlenül a boltozat homlokívei alatt záródó, hármas osztású ablakokat alakítottak ki. - Főoltár. Az 1873-i bécsi világkiállításon díjat nyert neogótikus főoltárt Back Lajos műasztalos készítette. 1904: Hirschler József plnos, kissé alakíttatta: középső fülkéjében a Madonna, jobbról Szt István, balról Szt László kir. szobra áll. Ebből az időszakból származnak a neogótikus stallumok és a szentélykorlát rácsa is. A háttérben Szt Mihály főangyal színes üvegablaka. - Tabernákulum. A kk. szentségtartó fülke mindössze 70 cm-rel emelkedik a padlószint fölé (magasságából látható, hogy az évszázadok során kb. ennyivel töltődött fel a ~ eredeti szintje). - Sekrestyeajtó. A sekrestye ajtókerete az erdélyi reneszánsz egyik legértékesebb és legjelentősebb alkotása. Ismeretlen mestere Anton →Pilgrammal egyenrangú művész. A 2,2 x 1 m-es keret finom szemcséjű homokkőből készült. A jobboldali félpillér alján Kolozsvár címere, baloldali párjának lábán a fiait saját vérével tápláló pelikán. A pajzs mentén kétoldalt Krisztus monogramja: I és C betűk. Az ajtókeret kétoldalán állatok, növények, szirének és kelyhet, földgömböt, homokórát, halálfejet, napkorongot tartó puttók. Az ajtónyílás felett a timpanon körszeletében barett-sapkát viselő férfi mellképe, kezében mondatszalag: D(ominus) Iohannes Cly(n) felirattal. Felette szőlőgerezdeket tartó és táncoló, alatta virágfüzérekkel játszó és gránátalmákat görgető puttók. - Orgonái. A karzaton lévőt Johannes Hahn szebeni mester 1753: készítette. Talpazatát már a helyszínen készítette el Hofmayer József. „Cirádái” Nachtigall János nevéhez fűződnek. - A ~ hajójában, mozgatható pódiumra került a Vérd (Segesvár m.) 15. sz. tp-ából származó, ugyancsak Hahn-féle, 1768: készült kisorgona, melyet 1771: Johannes Wei festett és aranyozott. - Harangjait (4 db, a legnagyobb 2700 kg) 1924: Hönig Frigyes öntötte Aradon. - A kovácsoltvas keresztelőmedence (és csillár) 1880: Demjén Ágost műve.

2. Építéstört. a) Az átalakítások során a mellékhajókat a főhajóval csaknem azonos szélességűre bővítették, a sztély és a mellékhajók kerítőfalát egy-egy ferde szakasz beiktatásával kapcsolták össze. A négyszakaszos hosszházhoz Ny-on 2 tornyot terveztek, közülük az É-i alsó része a mellékhajóval egy teret képez, a D-it magas nyílás kapcsolja össze K felé a hosszház terével. Az É-i mellékhajóba 2 nagyobb kapuzat, a D-ibe ezekkel szemközt K-en egy nagyméretű portál, Ny-on csupán alacsony csúcsíves kapu nyílik. A 2 torony között kettős kapun keresztül lehet a főhajóba jutni. A hosszház egész terét csillagboltozat fedi. - A főbb építési periódusok a támrendszer változásaiból felismerhetők. Már az alaprajzon feltűnik a D-i torony különállása, vastag falai belevágnak az egységes csarnoktérbe; a falmag feltételezhetően a korábbi tp. Ny-i részéhez tartozott, esetleg annak egyik tornya maradványait őrzi. A torony K-i, mellékhajóba néző nyílása jóval keskenyebb a jelenlegi hajó szélességénél és É-i irányba tolódott. A toronyalj külső formái viszont már az új hosszház periódusába tartoznak. - A munkálatok első szakaszában építették meg a torony ÉK-i sarkában azt az erőteljes falpillért, melyhez a hosszház D-i árkádsorának legnyugatibb hevederíve és az É-i torony irányába induló hevederív is csatlakozik. A köv. lépés a D-i mellékszentély és az átalakított torony összekötése lehetett. A fal vonalának kijelölésekor nem a mellékszentély és a D-i torony keskeny K-i nyílása által megjelölt vonalhoz alkalmazkodtak, hanem a mellékhajót lényegesen kiszélesítették. Ez a műhely határozta meg a hosszház térrendszerét, amikor kijelölte a leendő boltszakaszok mélységét. - A D-i fal tagolása lényegében egységes. A csak vízvetőkkel és a felső részeken vakárkádokkal díszített támpilléreknek belül a nyolcszög öt oldalával képzett, tömb formájú falpillérek felelnek meg, amelyeknek sarkain, ill. a homloklapján körtetagos pálcák készítik elő a boltozat elemeit. A falpilléreket levél- és állatábrázolásos, frízszerűen képzett fejezetek zárják le. - Az É-i falon a támpillérek a boltindítás szintjéig dísztelenek, a felső részen szakaszonként változó kialakításúak. A boltozatok itt a brassói Fekete-tp. hosszházában lévőkhöz hasonló, fejezet nélküli falpillérekre támaszkodnak. A kapuk és az ablakok megoldásai újabb építési szakaszt jeleznek. A 2 É-i kapu formái szorosan összefüggenek egymással, a D-i portál távolabbról csatlakozik ezek stílusához. Vsz. a D-i kaputól K-re lévő falszakasz felső része is a lejjebb lévő részekétől eltérő építési szakaszban készült. Erre utal, hogy az ezen a szakaszon nyíló ablak külső bélletében az ablak magasságának nagyjából kétharmadában az addig körtetagos pálca hengertagra vált át. Ugyanabben a magasságban a támpillérek tagolása is elüt a D-i fal többi részétől. - A hosszház építési szakaszainak datálásához az É-i falon feltűnő kassai stiláris összefüggések adnak támpontot. E stíluskapcsolatok kiterjednek a kapukra (ide számítva az ezekkel valamivel távolabbról rokon D-i portált is), az É-i mellékhajó K-i, ferde zárófalában lévő csigalépcsőre és a faltagolás részletképzésére. - A kolozsvári mester a kassai kapuk pontos ismeretében tervezte meg alkotásait. Azonos kompozíciós alapelveket követve, a 3 kassai kapu részletformáiból válogatva és azokat újakkal kiegészítve, sajátos szerkesztésmóddal és az adott megoldások szuverén értelmezésével önálló eredményre jutott. A mintaképekhez legközelebb a két É-i kapu áll. Felépítésük és részletképzésük lényegében azonos elveket követ. Az ÉK-i kettős nyílású; szárkövein és osztópillérén baldachinos szoborfülkék helyezkednek el. A föllazított, lebegő szerkezetekkel megoldott lépcsőzetes oromművet pártázatos kiképzésű fiatornyok kísérik, a keretelés belső részén liliomos karéjok tűnnek fel. Az ÉNy-i kapu egyszerűbb, egyetlen széles, liliomos díszű négyes karéjjal keretelt nyílása van, az előbbihez hasonló oromzattal. A kapu 2 oldalán finoman tagolt, függőleges keretelésben, a szobor befogadására kiképzett mély horonyban könyökbe tört, háromágú pálcákkal kialakított gyámkövek vannak. A kapuzatok szerkesztésének Kassától eltérő legfontosabb vonása, hogy a nyílás és a külső béllet keretelése az előbbieknél sokkal határozottabban elkülönül egymástól. Új forma a karéjos nyíláskeret és a negyedkönyökre emelt szamárhátív is, amely a kassai D-i kapun már részlegesen élő motívum továbbfejlesztése. -

b) Hosszház. A háromhajós csarnokhosszház 1410-60: több, stilárisan elkülönülő szakaszban épült. A teljes magasságában kiépült, de később a padlás fölötti részen elpusztult É-i torony munkálatai hosszabb megszakítással (v. megszakításokkal) csak a köv. században értek véget. Főbb szakaszai: a D-i fal nagy része a D-i kaput magában foglaló falszakasz kivételével; É-i hajófal; a hosszház belső pillérei és a D-i kapu és környezete a fölötte lévő ablakkal; az É-i torony alsó része a főpárkányig, a maitól eltérő belső kialakítással; a Ny-i homlokzat végleges kialakítása, a Ny-i orgonakarzat és a D-i toronyaljban a →Schleuning Gergely plnos által alapított kpna építése, s a hosszház beboltozása. Vsz. a 2. szakaszhoz kapcsolható a D-i torony nagy része is. A 2., lényegében a 1420-as évek végén záruló stiláris szakaszt erőteljes kassai igazodás jellemzi. Ezután a formák folyamatos átalakulása és a bécsi építészet hatása mutatkozik. A Ny-i homlokzat befejezésére 1442 u. került sor, a timpanonban lévő, másodlagosan összeállított, megcsonkított Zsigmond-címer dátuma szerint. A Schleuning-féle kpna alapítási korát a plnos hivatali ideje (1451-81) határolja be. -

c) 1956-60: állagmegóvó restaurálást végeztek. A beomlással fenyegető barokk boltozat helyére a főszentélyben keresztboltozatot építettek, a mellékszentélyek barokk boltozatát megtartották. A szentélyek közötti fal felső részén a befalazott ablakokat újra megnyitották. Előtűntek a régi pillérfők, s a barokk szószék eltávolítása után a gótikus szószék is. Ekkor készültek a szentély zárókövei. A 18. sz. barokk oltárokat áthelyezték a 2 mellékszentélybe (Háromkirályok-oltár Maulbertsch-képpel és Szt Katalin-oltár, ez utóbbin helyezték el Nachtigall János feszületét a 3., megszüntetett barokk oltárról). Előkerült a kk. szentségfülke is. **

Marosi 1987:434-438, 560, 689, 705. - Sas Péter: A ~. Kolozsvár, 1998.