Magyar Katolikus Lexikon > K > kolomp


kolomp: vastagabb vasbádog lemezből kétrét összehajtott, hosszúkás négyszög alakú, felül 2 csücskű, alul tojásdad v. kerek nyílású csengőféle, mely a legelő nyáj vezérállatának nyakára csatolt szíjhoz van erősítve. - Nyelve az állatnak minden mozdulatára az oldalához ütődik és hangot ad. Az Alföldön a legnagyobb ~ neve harang, delleng, a közepes a ~, a legkisebb a →pergő. A harangot, ~ot leginkább kolompárosok, többnyire cigányok készítették. A ~nak való vaslemezt rézzel forrasztják össze. Minél rezesebb a ~, annál kellemesebb a hangja. - Kecskemét környékén a hun-avarkori sírokból is kerültek elő bronzcsengettyűk, vas~ok, s bizonyos, hogy honfoglaló őseink is ilyesfélét köthettek jószágaik nyakába. A m-hoz hasonló ~okat a Balkánon és az Alpokban is találunk. Stájerországban a ~ot m. csengettyűnek nevezik. **

MN II:100.