Magyar Katolikus Lexikon > K > kollektivizálás


kollektivizálás, államosítás: a magántulajdon részleges vagy teljes megszüntetése köztulajdonba vétellel a →kollektivizmus ideológiája alapján. A ~t az erőszak különbözteti meg az önként vállalt →vagyonközösségtől, mely főként szerzetesrendek sajátja, de a →kibucok is erre épülnek. - A komm. rendszerekben a ~t (szovjet mintára) elsősorban a föld magántulajdonának fölszámolása és az egyéni földbirtok mezőgazd. szövetkezetekké alakítása jelentette (→kolhoz). A SZU-ban 1920-34: a ~ eszközeinek sora az egyének megfélemlítésétől (megveretés, elzárás, hozzátartozókkal való zsarolás stb.) a falvak, vidékek kiéheztetéséig (több millió áldozat) tartott. Ált. következménye volt a termelés mennyiségi és minőségi visszaesése. A ~sal az azelőtt élelmiszerkivitelre termelő országok (Oroszo., Románia stb.) gazdasága az orsz. önellátására is képtelen lett, jóllehet a tervgazdálkodás megszabta, miből mennyit kell termelni. A terményeket kényszerárfolyamon az áll. fölvásárolta (beszolgáltatás), majd monopóliumával élve értékesítette. - Mo-on a ~t 1949-53: és az 1960-as években végezték, később, hogy életképessé tegyék a gazd-ot, megengedték, hogy a szövetkezetek ipari, szolgáltatói melléküzemágakat létesítsenek, melyekkel elősegítették a szövetkezetek magángazdaságokká változtatását. 88

Nehéz esztendők krónikája 1949-1953. Dokumentumok. Szerk. és bev. Balogh Sándor. Bp., 1986.