Magyar Katolikus Lexikon > K > klinikai halál állapota


klinikai halál állapota: a →halált közvetlenül megelőző, általában pár perces életszakasz, melyből mesterséges beavatkozással még újra elindítható a szervezet működése. - Jellemzője a szívműködés (keringés) és a légzés leállása. Az agy és különösen a szürkeállomány anyagcseréje ált. 4-5 perces keringés-megállást, oxigénhiányt visel el, ezen túl többnyire visszafordíthatatlan károkat szenved (súlyos agykárosodás mellett ugyanakkor a keringés és légzés rendezett lehet, ill. mesterségesen helyettesíthető: műszív, gépi lélegeztetés). - A halál visszafordíthatatlan bekövetkezését az orvostud. ma az agyhalálhoz köti, mely a közp. idegrendszer nagyfokú károsodása. Az agyhalál értelmezésében még nem született egységes álláspont, jóllehet ennek a szervátültetések szempontjából, a szervdonorok kijelölésében orvosi, jogi, vallási, gazd., morális szempontból rendkívüli jelentősége van (a szívműködés akár a keringés 4 órás megállása után is újraindítható). - A halál beálltának megállapítása és értelmezése nem a hit v. az erkölcs területére tartozik. Az orvosok felelőssége, hogy a legpontosabban fölhasználják a különböző klinikai módszereket és műszeres eljárásokat a halál biztos kórismézésére, ill. a személy ~ból való visszahozása érdekében. A halállal kapcsolatos teol. és a dogmatikai tételek a visszafordíthatatlan halálra vonatkoznak. A.J.