Magyar Katolikus Lexikon > K > klerikusok kötelességei és jogai


klerikusok kötelességei és jogai: elvileg minden →klerikusra, gyakorlatilag leginkább az áldozópapokra és a püspökökre háruló kötelességek és jogok (273-289.k.), mert az állandó diákonusok esetében a jog számos jelentős kivételt tesz (288.k.). - A magyar hagyományban a ~ról a nagyszombati egyhm-tartományi zsin., 1560: „Illő, hogy a klerikusok annyival kiválóbbak legyenek szentségben és tisztességben a laikusoknál, amennyivel kiválóbb a foglalkozásuk. A beszédük legyen bölcs, lélekből jövő, jámbor, őszinte, tiszta. Járásuk méltóságos, szerény. - Ne legyen mellettük nő, ne lakjék velük, hogy a pletykát ne táplálja. Sőt a beteg nőket se látogassák, csak másod- v. harmadmagukkal. Csak vérrokonnal lakjanak együtt, hogy gyanú ne érhesse őket. - A szubdiakonátus után nem házasodhat senki. Ha valaki házasként veszi föl a szt rendeket és házas voltát letagadja, amint kitudódik, űzzék el az egyh. szolgálatból. - Teljességgel tartózkodjanak az ittasságtól, a botrányos lakomáktól, melyek születésnapokon szoktak lenni, a harci játékoktól, a tánctól és más tisztességtelen játékoktól. - Kerüljék a kapzsiságot, a kereskedést. Ne adjanak kamatra kölcsön. Ne kocsmároskodjanak, ne áruljanak bort, se személyesen, se mások által. Tartózkodjanak az uzsorától és főleg a simóniától, ennek még a gyanúját is a szeretet tettei által távoztassák el maguktól. Ha kölcsönt adnak, ne szedjenek kamatot. Ne szedjenek zálogot. Gondoskodjanak az özvegyekről, árvákról, nyomorultakról. - Tartózkodjanak a veszekedéstől, erkölcstelen beszélgetéstől, ne tartsanak maguknál kiközösítetteket, eretnekeket, hírhedt bűnösöket. Ne legyenek fegyvereik, csak ha bizonyosan szükséges. Kocsmába csak akkor menjenek, ha útközben nem térhetnek be máshová. Ne kártyázzanak v. kockázzanak. - Ne fogadjanak el és ne gyakoroljanak világi hivatást, fejedelmek bíráskodási megbízását v. más világiakét, ne legyenek világi jövedelmek kezelői. - Bűnügyi bíráskodáson ne vegyenek részt, ha véres ítéletről van szó. Ne neveljenek kutyát v. sólymot eladásra. Csak szegények ügyében legyenek világi bíróságon ügyvédek v. meghatalmazottak. - Templomuk területén lakjanak, tisztségüktől való megfosztás terhe mellett, és szolgálatukat mindenki épülésére lássák el. Egyházi ruhát viseljenek, pompázás, világi ruhadarabok nélkül. Ne növesszenek hosszú hajat v. szakállat. Ha valaki makacsul megmarad az elmondottakban, nem védjük meg bíróságunkon.” -

A nagyszombati tartományi zsin., 1611: „Papi ruhát és tonzurát viseljenek, ruhájuk színe fekete v. lila legyen. - Minden nap végezzék el a zsolozsmát, a szentmisét legalább ünnepeken és vasárnapokon mondják el, tiszta lélekkel. Ha kell, gyónjanak misézés előtt, v. ha nincs alkalom gyónásra, tökéletes bánattal tisztítsák meg a szívüket. - Ne csak a hitüket, hanem tisztaságukat is őrizzék. Ne lakjanak együtt olyan nővel, akivel gyanúba keveredhetnek, azaz vérrokon v. idős nő legyen velük. - A pp. és helynöke a trienti zsin. határozatai szerint járjon el az ágyast tartó klerikusokkal. A főesp-ek figyelmeztessék a népet, hogy a zsin. szerint pap nem köthet érvényes házasságot; ne hagyják tehát, hogy lányaik házasság látszatával prostituálttá váljanak. - A klerikusok tartózkodjanak a tánctól, vadászattól, részegeskedéstől, álarcoktól és más léha szórakozástól. - Kerüljék a kapzsiságnak még a látszatát is, számukra tilos a kereskedelem, s még inkább az uzsora. Az altaristák gondosan végezzék kötelességüket. - Éljenek békében mindenkivel. Fegyvert csak úton viseljenek, ha szükséges. - A papok minden nap fordítsanak időt teol. ismeretek szerzésére. Engedély nélkül nem tarthatnak maguknál eretnek v. babonát tartalmazó kv-et. Ipso facto kiközösítés alá esik, aki engedély nélkül eretnek kv-et olvas. Ezt a népnek is meg kell magyarázni. Mindegyiknek legyen szertartáskönyve (rituáléja v. más néven agendája, amiből a szert-okat tanulják meg), és valamilyen gyóntatói könyve.” -

A hatályos egyhjogban a ~ közül a fontosabbak: I. A szolgálattal kapcsolatos kötelességek és jogok. 1. A tisztelet és engedelmesség a pápa és saját ordináriusuk iránt a klerikusokat sajátosan is kötelezi (273.k.), noha a krisztushívők ált. engedelmességi kötelezettsége (212.k.) a klerikusokra is kiterjed. A klerikusi engedelmesség közvetlen alapja az →inkardináció köteléke, távolabbi alapja pedig a klerikusi állapot maga. E kötelesség logikus következménye annak a teljes szolgálati viszonynak, melyet az inkardináció jelent. Ezért ennek az engedelmességnek a területét és terjedelmét a szt szolgálat határozza meg. Arra vonatkozik, ami objektív, közvetlen kapcsolatban van a szolgálattal. A jogban felsorolt ált. klerikusi kötelességek megtartásával kapcsolatos ordináriusi utasításoknak is köteles a klerikus engedelmeskedni. A törvényes parancs iránti engedetlenség (1371.k.) és az erre való felbujtás (1373.k.) egyébként az Egyh-ban →büntetendő cselekmény. A klerikus helyzeténél fogva életének olyan vonatkozásaival (pl. öltözködés) is különleges közösségi hatást vált ki, melyek mások esetében a magánélet szférájához tartozónak számítanak. - 2. Az egyházi hivatalok közül azokat, melyek ellátásához rendi v. egyházkormányzati hatalom szükséges, csak klerikusok nyerhetik el (274.k. 1.§). Ha törvényes akadály nem mentesíti őket, a klerikusok kötelesek is elfogadni és hűségesen ellátni azokat a hivatalokat v. egyéb feladatokat, melyeket ordináriusuk rájuk bíz (274.k. 2.§). E kötelezettség a 212.k. és a 209.k. 2.§ ált. engedelmességi és gondossági előírásán túlmenő, sajátos jogcímen terheli a klerikusokat a 273. kánonnal összhangban. Jogcímén kívül sajátos ennek a kötelezettségnek a tartalma is. Olyan egyh. tevékenységekre szóló megbízást is el kell fogadnia a klerikusoknak, amit világi nem végezhetne. De főként: a világi dolgok rendjének autonóm alakítására hivatott világitól az ordinárius normális körülmények között - úgy tűnik - nem követelheti, hogy teljes idejében és energiájával álljon rendelkezésre valamilyen egyh. tisztségben (vö. LG 31; 227.k.). Erre a laikus önkéntesen vállalkozhat (akár munkaszerződésben is). - 3. A klerikusok kötelesek együttműködni egymással, mivel mindnyájan ugyanazon fáradoznak: Krisztus testének építésén. A testvériség és az imádság ált. kötelékén kívül ennek mindazokban a konkrét formákban is meg kell nyilvánulnia, amelyeket a részleges jog előír (PO 7-8; 275.k. 1.§). Ezt a testvériséget és imaközösséget - de természetesen a megszentelődést is - szolgálja az egyetemes jognak az az ajánlása, hogy a klerikusok közösségben éljenek. Ahol ez szokásban van, lehetőség szerint fenn kell tartani (280.k.). A papi közösségre bízott pléb-kon (vö. 517.k. 1.§) pl. mód lehet erre. - 4. A klerikusok kötelesek elismerni és támogatni a világiak küldetését az egyházban és a világban (275.k. 2.§; vö. LG 37, PO 9, GS 43, 91, AA 7, 25). E tekintetben nem csupán az evilági dolgok autonómiájának tiszteletben tartásáról van szó, hanem arról is, hogy az Egyh. sajátos tevékenysége szerves egységet alkot, melyen belül a világiaknak cselekvő szerepük van. Ennek segítése és hierarchikus irányítása külön klerikusi feladat. - 5. A szent tudományok területén a klerikusoknak tanulmányaikat a papszentelés után is folytatniuk kell. Sajátosan kötelesek ezen a téren az Egyh. által általánosan elfogadott szilárd tanítást követni, úgy, ahogyan azt főként a zsinatok és a pápák meghatározták (279.k. 1.§). Ennek érdekében kötelesek a részleges jog előírásai szerint, meghatározott időközönként látogatni a felszentelt papok számára tartandó ún. papi továbbképző előadásokat, valamint más konf-kat és hasonló rendezvényeket. Ezek célja a szt tud-ok és a lelkipásztori módszerek mélyebb megismertetése (279.k. 2.§). Főként a lelkipásztori munka érdekében buzdítja a CIC a klerikusokat arra, hogy egyéb tud-okban is szerezzenek ismereteket (279.k. 3.§). - 6. →helybenlakási kötelezettség (residentia) -

II. Az életmód. Noha a klerikusok egyéni élete helyzetüknél fogva sajátosan is összekapcsolódik egyh. szolgálatukkal, egyes kötelességeik és jogaik közvetlenül inkább életmódjukra, mint apostoli tevékenységükre vonatkoznak. Ilyenek: 1. Az életszentségre való törekvés a klerikusoknak sajátos módon és jogcímen is kötelessége. Ők ugyanis a felszenteléssel is Istennek szentelődtek, az Ő misztériumainak kezelői az Egyh. közösségének szolgálatára (276.k. 1.§; PO 12). A CIC 1917:124.k. még úgy fogalmazott, hogy a klerikusoknak a világiaknál szentebb életet kell élniük. Ám a zsinat külön is hangsúlyozta, hogy minden kereszténynek a tökéletességre van hivatása (PO 12). Az életszentségre való törekvést a Codex is az összes hívők kötelességei között említi (210.k.). Erre mindenkinek az állapota szerinti módon kell igyekeznie (lásd fent 30.§ 2, 2). A különbséget tehát a törvénykv. nem az életszentség mértékében jelöli meg, hanem azt mondja ki, hogy a klerikusok nemcsak a keresztség alapján, hanem az egyh. rend szentségében is Istennek szentelődnek, így az életszentségre törekvés számukra különösen is kötelező. - Ennek a sajátos életszentségre törekvésnek a CIC bizonyos eszközeit - többnyire ált. formában, néha azonban konkrétan - elő is írja: a lelkipásztori szolgálat hűséges és fáradhatatlan végzése (276.k. 2.§ 1; vö. OT 9); lelki táplálék merítése a Szentírásból és az Euch-ból. Ennek kapcsán a törvényhozó erőteljesen ajánlja a papoknak a) a naponkénti misézést, a diákonusoknak pedig a szentmisén való mindennapos részvételt (276.k. 2.§ 2; vö. 904.k.; PO 13). b) a zsolozsma naponkénti teljes elvégzése a jóváhagyott lit. kv-ek alapján (vö. 1173-1175.k.). Ez a papoknak (pp-ök, áldozópapok) és a papságra készülő diákonusoknak kötelező (276.k. 2.§ 3). Az állandó diákonusok csak annyit kötelesek végezni belőle, amennyit a ppi konf. megszab. A ppi karok, szinte mindenütt a világon, csak a laudes és a vesperás elmondását írták elő. c) a lelkigyakorlatokon való részvétel. Ezt a kötelességet a részleges jog konkretizálja (276.k. 2.§ 4). Nem kötelezi, de buzdítja a Codex a klerikusokat arra is, hogy éljenek a megszentelődés többi eszközeivel (pl. elmélkedés, gyakori gyónás, Mária-tisztelet - 276.k. 2.§ 5). - 2. A megszentelődés sajátos formája a →cölibátus. - 3. Az illő, egyházias öltözék viselése szintén klerikusi kötelesség. Teljesítésének módját a ppi konf. által kiadott szabályok és a törvényes szokások határozzák meg (284.k.). Az egyes ppi karok a kérdésben más és más módon rendelkeztek. Nem ritka megoldás, hogy illő egyházias viseletként a régi hagyomány szerint a reverendát v. a papi civilt írják elő. Előfordul azonban olyan szabályozás is, amely az ált. alkalomszerű öltözködés kívánalmán túl csak azt köti ki, hogy a klerikusok mint ilyenek azonosíthatók legyenek, a részleteket viszont a mpp-ökre bízza. Hazánkban az illő egyházias viselet lit. cselekményekkor a reverenda (a lit. törv-eknek megfelelően). Máskor az alkalomnak megfelelően reverenda v. papi civil (vö. a MKPK Kiegészítő Szabályai az Egyh. Törvénykv-höz, 1994:3. cikkely). - 4. Az egyszerűség a klerikusi életmód jellemzője kell hogy legyen, ezért a klerikusoknak tartózkodniuk kell a hiábavalóságoktól (282.k. 1.§). Ami az egyh. hivataluk gyakorlása alkalmából szerzett javakból tisztes megélhetésük fedezése és az állapotukkal járó kötelezettségek teljesítése után megmarad, azt - a CIC buzdítása szerint - ajánlatos az Egyh. javára és a segítő szeretet céljaira fordítani (282.k. 2.§). A mai egyhjogban (vö. 281.k. 1.§) a klerikusok díjazása alapvetően életszükségleteik fedezésére hivatott. Mivel pedig az ált. rend az, hogy a klerikusokat egyhm. közös alapból fizetik (1274.k. 1.§), aligha képződnek olyan feleslegek, amelyek felhasználása gondot okozna. A részleges egyhjog alapján persze helyenként ma is előfordulhatnak erősen egyenlőtlen jövedelmek. A 282.k. 2.§ forrása azonban a CIC 1917:1473. kánonja, amely az egyh. javadalmak birtokosainak tisztes megélhetésén felüli javadalmi bevételéről kötelezően előírta, hogy azt a szegények javára v. más kegyes célra kell fordítani. Mivel a javadalmi rendszer az egyetemes egyhjogban megszűnt, a hatályos CIC jóval enyhébben fogalmaz, s az egyszerű életmód követelményének keretében tárgyalja a kérdést (vö. PO 17). A zsinat tanítása szerint erkölcsi, lelki összefüggésben ajánlott a klerikusok számára az önkéntes szegénység, mert ezzel nyilvánvalóbban hasonlítanak Krisztushoz, és készebbek lesznek a szt szolgálatra (uo.). -

III. Tiltott tevékenységek. Részben a klerikusi életmódnak a fentiekben körvonalazott eszményéből, részben pedig a klerikusnak az egyházat hivatalosan megjelenítő szerepéből adódik, hogy a jog a klerikusokat kifejezetten eltiltja bizonyos tevékenységektől: 1. A klerikusi állapothoz nem illő tevékenységek. Ilyennek azok minősülnek, melyeket a részleges jog (pl. a helyi szokások alapján) így ítél meg (285.k. 1.§). Az olyan tevékenységeket és foglalkozásokat, amelyek nemcsak a klerikusi állapothoz nem illenek, hanem jellegüknél fogva erkölcstelenek is, nem csupán a klerikusoknak, de senkinek sem szabad űznie. Ehhez az Egyh-ban nem is feltétlenül szükséges tiltó jogszabály. Megjegyzendő, hogy az erkölcsileg kifogásolható foglalkozásokat az antik egyhjog szerint a keresztelés előtti jelentkezéskor vizsgálták. Aki bizonyos foglalkozásokkal nem hagyott fel, azt nem volt szabad megkeresztelni. Egyébként - ha nem is taxatív lista módjára - ma is fennáll hasonló előírás, hiszen a felnőtt keresztelendőnek a katekumenátus során már keresztény életről kell bizonyságot tennie (vö. 865.k. 1.§). - 2. A klerikusi állapottól idegen tevékenységek (285.k. 2.§). Ezek lehetnek megbecsült hivatások is, de akadályozhatják a klerikusi szolgálattal járó kötelességek teljesítését. Ilyen foglalkozás pl. a pszichoanalitikusé, melynek gyakorlásától az Ap. Sztszék a klerikusokat és a szerz-eket eltiltotta. - 3. Világi közhatalom gyakorlásával járó tevékenységek (285.k. 3.§). A tilalom a közhatalom minden fajtájára, tehát a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalomra egyaránt vonatkozik. Eszerint pap nem lehet pl. képviselő, miniszter, bíró, de amennyiben a helyhatóságok tisztségviselői közhatalmat gyakorolnak, ezeket a feladatokat sem láthatja el. A közhatalom gyakorlásának ált. tilalma a szolgálati papság mivoltából és küldetéséből magyarázható (1Kor 4,1; LG 28, GS 42-43). A ker. közösség építése során a papoknak nem szabad valamilyen ideológia v. emberi érdekcsoport szolgálatába állniuk, hanem az evangéliumról kell tanúságot tenniük (vö. PO 6). A CIC 1917-ben az ide vonatkozó tilalom még enyhébb megfogalmazásban szerepelt, mivel a szenátorok és a képviselők esetében, hacsak ez bizonyos országokra nézve a Sztszéknek nem volt fenntartva, a törv. lehetőséget adott arra, hogy a választás helyének ordináriusa és saját ordináriusuk a klerikusoknak engedélyezzék a választásokon való indulást (139.k. 4.§). Erre az engedélyezésre (amely lehetett akár ált. is) a hatályos egyhjog már nem ad lehetőséget. Viszont semmi jele nincs annak, hogy egyedi esetekben a mpp. - a lelkek java érdekében - ne adhatna felmentést az ált. tilalom alól (vö. 87.k.). A felmentési jog fenntartásának ugyanis a 10.k. értelmében kifejezettnek kell lennie. Itt pedig ilyenről nincs szó. Ezért a mpp. felmentést a szerzők általában lehetségesnek tartják. Csak rendes normatív úton nem teremthet a helyi törvényhozás kivételes helyzeteket. - Mo-on a kat. papok jelenléte a parlamentben hosszú hagyományra tekinthet vissza. A II. vh-ig az összes kat. pp-ök a felsőház tagjai voltak. Az 1917-es CIC hatályba lépése után ez a gyakorlat nem változott. 1957. VII. 16: az Ap. Sztszék XII. Pius p. különleges utasítására kifejezetten megtiltotta, hogy bármely pap képviselői v. más tisztséget fogadjon el a magyar parlamentben. Ezzel természetesen Mo-ra nézve az ilyen tisztségek vállalásának engedélyezése (sőt az egész témakör, tehát a felmentés is) a hazai pp-ök hatásköréből kikerült. A fenntartás ebben a formában 1970-ig volt érvényben. - 4. Politikai pártokban egyáltalán, a szakszervezeteknek pedig a vezetésében nem szabad a klerikusoknak tevékeny részt vállalniuk, hacsak ezt az illetékes egyh. hatóság az egyh. jogainak védelmére v. a közjó szolgálatára szükségesnek nem ítéli (287.k. 2.§). E tilalom nem jelent elzárkózást, hiszen az igazságos béke és egyetértés segítésére a klerikusok egyébként kötelesek (287.k. 1.§; vö. PO 6, GS 91-93). Az illetékes hatóság megítélésére való utalás a CIC-ben ált. engedély (és nem csupán felmentések) adását is lehetővé teszi. Ez az egyh. hatóság az érintett személy saját ordináriusa és a tevékenység helyének ordináriusa együttesen. - 5. Az anyagi javakkal kapcsolatos bizonyos tevékenységek. Ezek közül némelyekhez ordináriusi engedély szükséges. Ennek hiányában tilosak. Ilyenek: világiak javainak kezelése, számadási kötelezettséggel járó világi hivatalok (285.k. 4.§). Ugyancsak a törvényes egyh. hatóság engedélye szükséges az üzleti tevékenység és a kereskedés folytatásához, akár személyesen, akár más útján, akár az illető klerikus, akár más javára történjék is ez (286.k.). A kereskedés bizonyos cikkek ellenszolgáltatás fejében való megszerzését jelenti drágábban történő eladás céljára, miközben az áru értéke nem változik. Ha az így szerzett árut közben a vevő fizetett munkásokkal feldolgoztatja, ipari jellegű, de továbbra is üzleti tevékenységgel állunk szemben. Ahhoz, hogy a tiltott tevékenység megvalósuljon, annak folyamatos gyakorlása szükséges. Nem számít tiltott üzleti tevékenységnek, ha valaki saját munkájának termékét adja el. A tilalom áthágóit az 1392.k. bünteti is. Az effajta tevékenységek tilalmának oka egyrészt ismét csak a szolgálati papság küldetésének jellege és a hozzátartozó szegénység és belső szabadság (PO 17), másrészt az a veszély, mely ebből az egyh. tulajdonra származhat. Az ordinárius megkérdezését kívánja a jog ahhoz, hogy a klerikusok - akár saját javaik terhére is - kezességet vállaljanak v. meghatározott ok nélküli fizetési kötelezettséggel járó kötelezvényt (váltót) írjanak alá (285.k. 4.§). - 6. A katonai szolgálat a CIC szerint kevéssé illik a klerikusi állapothoz. Ugyanakkor sok államban a világi hatóságok a papnövendékeket, esetleg a papokat is kötelezik erre. Az egyh. törvényhozó ezekről a helyzetekről nem kíván rendelkezni, hiszen egy kategorikus tilalom akár az egész fiatal klérust börtönbe juttathatná. Történelmileg sem példa nélküli klerikusok katonai szereplése. Azt azonban a 289.k. 1.§-a előírja, hogy klerikusok és a szt rendek felvételére készülők ne jelentkezzenek önként katonai szolgálatra. Bár ettől eltérést saját ordináriusuk - akár általánosan is - engedélyezhet. Ennek akkor lehet értelme, ha pl. valahol egy, a szeminárium megkezdése előtti „önkéntes” katonai szolgálattal elejét lehet venni a későbbi behívásnak. A tábori lelkész tevékenysége (vö. 569.k.) lelkészi és nem katonai jellegű. Ezért rá a fenti tilalom nem vonatkozik. Ahol a világi törv-ek, megállapodások v. szokások a világi közhivatalok v. a klerikusi állapottól idegen feladatok alól a klerikusoknak mentességet adnak, ott a klerikusok ezekkel élni is kötelesek, hacsak ordináriusuk különös esetekben (tehát nem általánosságban) másként nem rendelkezik (289.k. 2.§). Ilyenkor ui. nem az egyes klerikusok személyes kényelmére adott kedvezményről van szó, hanem az egész szent szolgálatot nehezítő körülmények hivatalos kiküszöböléséről. -

IV. Külön elismert klerikusi jogok. A CIC bizonyos jogokat a klerikusok számára már a jogállásukról szóló ált. kánonokban kifejezetten elismer. 1. Az egyesülési jog a klerikusokat az összes hívők társulási jogának (215.k.) alapján sajátos módon illeti meg. Nevezetesen: a klerikusi állapottal összeegyeztethető célokra szolgáló társulásokra terjed ki (278.k. 1.§). Ebben a formájában azonban nem pusztán a törvényhozó engedménye, hanem - mint egyes szerzők hangsúlyozzák - a dolog természetéből fakad. E jogot a CIC a világi klerikusok számára ismeri el. A szerz-ek különleges helyzetben vannak, mert a szerz. intézményhez való csatlakozásukkal is már e jogukat gyakorolták. Bizonyos társulásokban való részvételt a törvényhozó ajánl. Ilyenek az illetékes egyh. hatóság által elismert szabályzattal rendelkező - tehát a szó szoros értelmében, a kánonjog szerinti egyházi (vö. 298-326.k.) - társulások, melyek jóváhagyott életmód és testvéri segítség révén erősítik a klerikusok egységét egymással és pp-ükkel, előmozdítják életszentségüket szolgálatuk gyakorlásában (278.k. 2.§). - Némely más társulások alapítását, ill. a bennük való részvételt a törvényhozó a klerikusoknak kifejezetten tiltja. Értelemszerűen tilos részt venniük olyan társulásokban, melyek tevékenysége v. célja nem fér össze az ált. klerikusi kötelezettségekkel v. az adott klerikusnak az egyh. hatóságtól kijelölt feladatával ill. annak gondos ellátásával (pl. mert túl időrabló - vö. 278.k. 3.§). A Klérus Kongregációja 1982. III. 8-i nyilatkozata külön is tiltja a klerikusoknak egyrészt a pol. egyes-ekben való részvételt, még akkor is, ha azok látszatra a béke, a társad. haladás v. az emberiesség előmozdítására alakultak is. Az ilyenek ui. megoszlást és ellentétet hozhatnak létre Isten népe körében, szembefordíthatják a papokat főpásztorukkal és egymással, és ezzel zavarják a papi küldetést és az egyh. közösséget. Másrészt tiltja a klerikusi szakszervezeteket és hasonló társulásokat, mert azok a szt szolgálatot szakma módjára kezelik, és gyakran csupán munkaviszony szintjére redukálják. Így alkalmasak arra, hogy a szt pásztorokat (főpásztorokat) csupán ellentétes érdekű munkaadóként tüntessék fel. Annak megítélésére, hogy egy konkrét társulás a tilalom alá esik-e, az illetékes egyh. hatóság, közelebbről - első fokon - az ordinárius jogosult (LG 27, CD 16). - 2. A helyzetüknek megfelelő díjazásra a klerikusok azért jogosultak, mert szt szolgálatot teljesítenek (vö. PO 17, 20; CD 16; 281.k. 1.§). A megfelelő díjazás feladatuk jellegének, a hely és a kor viszonyainak összefüggésében értendő, és lehetővé kell tennie az életszükségletek fedezésén túl azok díjazását is, akik szolgálatára a klerikus rászorul (uo.). Ez a díjazás akkor megfelelő, ha az egyszerű klerikusi életmód eszményét figyelembe véve „biztosítja a szükséges apostoli szabadságot, és lehetőséget ad arra, hogy a szegényeket (a klerikus) valamiképpen személyesen is segítse”. A teljesen egyh. szolgálatban álló nős diákonusok olyan díjazást kell hogy kapjanak, mely családjuk eltartását is lehetővé teszi (281.k. 3.§). A díjazás és az egyh. szolgálat szoros összefüggésben áll egymással. Ha a klerikus nem teljesíti a rábízott kötelező szolgálatot, ezzel - a szerzők szerint - hallgatólagosan lemond a díjazáshoz való jogáról. Ennek keretében biztosítani kell a szükségleteket kellően fedező szociális gondoskodást is betegség, munkaképtelenség v. öregség esetére (281.k. 2.§; CD 16, PO 21). A papi nyugdíjak ügyét hazánkban egyhm. és pp-kari rendelkezések szabályozzák. A klerikusok díjazásának módjáról lásd 1272.k., 1274.k. - 3. A klerikusokat évente elégséges szabadság illeti meg, melyet közelebbről az egyetemes és a részleges jog előírásai határoznak meg (283.k. 2.§). Az egyetemes jog érinti e témát, pl. a 395.k. 2.§, a 410.k., az 533.k. 2.§, valamint az 550.k. 3.§ rendelkezéseiben. E.P.

Péterffy II:102, 208. - CCEO 1990:367-93. - Erdő 1991:184.