klerikusi állapot elvesztése: a →laicizálás jogi következménye. - Az →egyházi rend szentsége eltörölhetetlen jegyet hagy az emberben. Elveszíteni tehát nem a felszenteltséget, hanem csak a klerikusi állapotot (jogállást) lehet (290.k., vö. 845.k. 1.§). Ennek a hatályos egyházjog szerint három módja van: 1. a felszentelés érvénytelenségét megállapító bírói ítélet v. közigazgatási határozat; 2. a klerikusi állapotból való elbocsátás törvényesen kiszabott büntetése (vö. 1364, 1367, 1370, 1387, 1394-95.k.); 3. az Apostoli Szentszék leirata, mely - a →leirat fogalmánál fogva (59.k. 1.§) - →kegyként bocsátja el az érintettet a klerikusi állapotból, és amelyet diákonusoknak csak súlyos okból, áldozópapoknak csak nagyon súlyos okból adnak meg (290.k.). - A ~ jogi hatásai. A ~vel az illető személy elveszíti a klerikusi jogokat, de mentesül a klerikusi kötelezettségektől is, a nőtlenség kivételével. Ettől a ~ csak akkor mentesít automatikusan, ha a szentelés érvénytelenségének megállapításával történt (291-292.k.). A laicizált klerikusnak tilos a rendi hatalmat gyakorolnia, kivéve halálveszélyben lévők gyóntatását (976.k.), és magától elvész minden hivatala, feladata és megbízotti hatalma is (292.k., 194.k. 1.§ 1). - A ~ után csakis az Ap. Sztszék leirata vehet vissza újból a klerikusok közé (293.k.). A Sztszék állandó joggyakorlata szerint ilyen leiratot sohasem adnak, ha szentségi házasság köteléke áll fenn (vagyis pl. ha a laicizált klerikus egyházilag rendezi házasságát, majd meggondolja magát, s vissza kíván térni a szolgálatba). E.P.

CCEO 1990:394-98. - Erdő 1991:184.