Magyar Katolikus Lexikon > K > kiskorú


kiskorú (lat. minor): jogilag még cselekvőképtelen →életkorban lévő személy. - Jézus korában a 13. évüket még be nem töltött fiúk s a 12. évüket még be nem töltött leányok. A leány 12 és fél éves kora betöltésével lépett eladó sorba, a közbeeső fél évben →szűznek nevezték. - A hatályos jog szerint a 18. életévét be nem töltött személy. Személyi jogainak gyakorlásában a szülők v. gyámok (tutores) hatalma alatt áll azokban a dolgokban, melyekre vonatkozóan isteni vagy kánoni jog nem veszi ki hatalmuk alól. - Az Egyh. Törvénykv. kifejezetten elismeri a ~ önálló cselekvőképességét, nemegyszer a kánoni jogot megelőző jogok (isteni jog) alapján, főként lelkiismereti ügyekben (pl. 643.k. 1.§ 1, 852.k. 1.§, 863.k.; vö. 865-866.k., 913-914.k., 1083.k. 1.§). A gyámok kinevezését és jogkörét illetően az állami jog előírásait kell megtartani, hacsak az egyh. jog másként nem rendelkezik, v. a mpp. más gyámot nem nevez ki (98.k. 2.§). - A kánoni jog alapján van kivéve a ~ a szülő/gyám hatalma alól pl. a 111.k. 2.§, 112.k. 1.§ 3, 1071.k. 1.§ 6, 1478.k. 3.§ által említett esetekben. A 7 éven fölülieket már általában kötelezik a tisztán egyh. törv-ek (vö. 11.k.; 989.k., 1252.k.). E.P.

Strack-Billerbeck I:295. - Erdő 1991:99.