Magyar Katolikus Lexikon > K > királyi kíséret


királyi kíséret: a 11-12. századi magyar királyok fegyveres kísérete, a kor haderejének elitje. - Tagjait eleinte általában a kir. közvetlenül tartotta el, később a kíséret feudalizálódott, tagjai földbirtokos urakká váltak. A ~ nagy része nem a kir. udvarban tartózkodott, hanem a kir. vm-ben, ez utóbbiakból alakult a kir. vm. harcos népeleme. A ~ felső rétege részben jövevény, →hospes urakból állt, részben a fejed. törzsének kiemelkedő harcosaiból, s más törzsek és nemzetségek olyan kiemelkedő harcosaiból, kik az államszervező harcok során a fejed-et, a kir-t támogatták. A ~ alsó rétege többségében a m. törzsek-nemzetségek alacsonyabb helyzetű, szegényebb harcosaiból állt, kisebb része a jövevény feudális urak harcosaiból, ill. a →honfoglalás előtti szláv fejedségek harcosainak megmaradt részéből. A ~ben nagy a korszerű lovagi harceljárást ismerő, lovagi módon fölfegyverzett idegen hospesek száma, de mellettük kezdettől fogva vannak a kíséret felső rétegében is m. előkelők. A 12. sz. 2. felében a ~ elvesztette jelentőségét. B.A.

Társadalomtud. 1934. (Mályusz Elemér: A karizmatikus kirság) - Hadtört. Közlem. 1984. (Borosy András: A kora Árpád-kori kíséret és testőrség szerepének historiográfiai áttekintése)