Magyar Katolikus Lexikon > K > kilenc


kilenc (gör. ennea, lat. novem): a természetes számsor kilencedik egész száma (9), tőszámnév. - A ~ mint a →három többszöröse (főként kelta, germán, finnugor népeknél) a tökéletesség száma. Kínában az eget megjelenítő pagoda ~ szögletű. ~ az angyali kar. Krisztus a ~edik órában halt meg (vö. Mt 27,46; Mk 15,34; Lk 23,44). →kilencnapos ájtatosság **

Sachs 1980:372. - KML 1986:283.