Magyar Katolikus Lexikon > K > kiközösítés


kiközösítés (lat. excommunicatio): I. a polgári életben a halálbüntetés közvetett formája az ősi, nemzetségi közösségekben. A vétkessel szemben a közösség a jogon kívüliség (közbékevesztés) szankcióját alkalmazta. A csoportból való kitaszítás az ősi társad-akra jellemző nagyfokú egymásrautaltságból kifolyólag egyet jelentett a halálbüntetéssel, hiszen az üldözöttel szemben mindenkinek joga és kötelezettsége(!) volt fellépni: lerombolták a birtokát, felégették a házát, üldözték és elpusztították, akár egy vadállatot. A vagyoni viszonyok fejlődésével azután a ~ már nem vonta feltétlenül maga után a vétkes halálát, hiszen a termelőerők fejlődésével lehetővé vált a közösségen kívüli túlélés: a szankció súlya csökkent, →száműzetéssé lett, s arra korlátozódott, hogy a vétkes nem vehetett részt a közösség megmozdulásain (Róma: aquae et ignis interdictio). -

II. az Egyházban →gyógyító büntetés. - 1. Mibenléte. A 13. sz. kezdetéig jelentette: a) a régi bűnbánati fegyelemnek megfelelően a vezeklők rendjébe tartozást; b) egy egész sor különböző egyh. büntetést, melyek a szentségektől való eltiltástól a társad. és egyh. közösségből való teljes kirekesztésig terjedhettek; c) főként azonban az egyh. közösség életében való részvétel kisebb v. nagyobb mértékű megszorítását. Kezdettől gyógyító büntetésként, azaz →cenzúraként nyer jogi meghatározást. - A CIC 1917:2257.k. 1.§ szerint a ~ „olyan cenzúra, mely kizárja az embert a hívek közösségéből olyan hatásokkal, melyek a következő kánonokban nyernek felsorolást, és amelyek egymástól elválaszthatatlanok”. Eszerint nem magából az Egyh-ból zárja ki az embert, hanem az Egyh-zal való külső közösséget érinti, vagyis a kegyelem külső eszközeiben (és így azok hatásában) való részesedést. Az Egyh-zal való belső közösség, a kegyelem és az isteni életben való részesedés közössége magánál a büntetésnél fogva nem szűnik meg. - A CIC 1983. a ~ fogalmát nem határozza meg. A fogalom jelentését a hatályos kánonjogban Alphonse Borras nyomán így írhatjuk le: „Olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (1331.k., 171.k. 1.§ 3, 316.k., 915.k., 996.k. 1.§ és 1109.k.) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek”. - 2. Fajtái. A ~ büntetése lehet utólag kimondandó v. önmagától beálló. Az önmagától beálló ~ működésének (hasonlóan a többi automatikus büntetésekhez) 2 szakasza van: az első szakasz a büntetés beállásától az egyh. hatóság ítéletéig v. határozatáig terjed, melyben a büntetés beállásának tényét kinyilvánítják; a második szakasz a kinyilvánítás utáni idő. - 3. Hatásai: a) Automatikusan fellépő hatások, melyek minden ~ szükségszerű közös velejárói, vagyis akkor is fellépnek, ha valaki önmagától beálló, de még ki nem nyilvánított ~be esett: a szentmisén és bármely más lit. szert-ban való szolgálati részvétel tilalma (1331.k. 1.§ 1). A szolgálati részvétel a lit. cselekmény végzőjének és közvetlen segítőinek szerepét jelenti, nem vonatkozik a hívőként való jelenlétre. - Szentségek vagy szentelmények végzésének és szentségek felvételének tilalma (1331.k. 1.§ 2). A szentségeknek mind a kiszolgáltatása, mind a felvétele (tehát a házasságkötés is, ha a kiközösített kereszténnyel kívánna esküdni) tilos. A szentelményeknek csak a végzése (készítése, kiszolgáltatása) tilos, de nem a felvétele. A ~ következményeként fennálló tilalom önmagában még nem érinti a szentségkiszolgáltatás érvényességét. - Egyházi hivatalok, szolgálatok vagy bármiféle egyházi tisztség gyakorlásának és egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalma (1331.k. 1.§ 3). - b) Ezeken kívül, ha utólag kimondandó büntetésként szabták ki, v. ha az önmagától beállt ~t már kinyilvánították, az alábbi következményei is vannak: Ha a tettes a sztmisében v. más istentiszteleti szert-ban a fenti tilalom ellenére szolgálati részvételt akar vállalni, el kell utasítani, v. a lit. cselekményt meg kell szakítani, hacsak ezt súlyos ok nem gátolja (1331.k. 2.§ 1). - Az egyházkormányzati intézkedéseket az ilyen kiközösített nem csupán meg nem engedetten, de érvénytelenül is végzi (1331.k. 2.§ 2). - A tettesnek tilos korábban engedélyezett kiváltságaival élnie (1331.k. 2.§ 3). - Nem nyerhet el érvényesen méltóságot, hivatalt v. más tisztséget az Egyh-ban (1331.k. 2.§ 4). - Nem illeti meg annak a méltóságnak, hivatalnak, tisztségnek, díjazásnak jövedelme, amivel az Egyh-ban rendelkezik (1331.k. 2.§ 5), vagyis ha a jövedelmet mégis megtartja, annak visszatérítésére köteles. -

III. A régi magyar egyházjogban. 1279: a budai zsinat ~sel fenyegette a a törvénykezési mentesség (privilegium fori) megsértőit; az egyh. személyt, ha pörét pp-e engedélye nélkül világi bíróság elé viszi; aki megtiltja a Rómába való föllebbezést (ha ezt a kir. v. a kirné teszi, kitiltják a tp-okból); aki egyh. személyt bántalmaz. - A ~be esett ember jogilag cselekvőképtelen, azaz nem indíthat pert, nem lehet védő v. tanú perben. Ha egy bíró elfogadja a kiközösítettől a vádat, a védelmet v. a tanúskodást, egy hónapra felfüggesztik hivatalától, és a per érvénytelen, ítélete semmis. - 1494: a nyitrai egyhm., 1560: a nagyszombati egyhm-tartományi zsin. különbséget tett a nagyobb és kisebb ~ között: „Nagyobb ~ az, amikor egy prelátus valakit kioltott gyetyák előtt, harangszó közben kiátkoz, v. az arra illetékes külön szertartás nélkül kihirdeti az ítéletet, és ezzel elkülöníti a kiközösítettet a hívők közösségétől, megfosztja a szentségekhez való járulástól és a tp-ba lépés lehetőségétől. Az így kiközösített még a tp. közelében sem állhat, amikor bent szentmise v. szertartás van. - Kisebb ~t von magára az, aki közösködik a nagyobb ~sel sújtottal. Ez is tiltja a szentségekhez járulást, míg fel nem oldozzák. Az ilyen klerikus v. laikus jobban teszi, ha officiumát a temetőben mondja el. Aki közülük belép a tp-ba v. misét mond, súlyosan vétkezik, de nem esik →szabálytalanságba; bűnt követ el a szentségek kiszolgáltatásával is, de a szentség érvényes. A klerikus, aki tudja, hogy nagyobb ~be, interdiktum alá esett, v. föl van függesztve és föloldozása előtt szent szolgálatot végez, irregularitásba esik, ami alól csak a pápa v. a legatus ex latere v. kettejük által megbízott oldhat fel. Az ilyen papnak csöndben kell elmondania a zsolozsmát. A ~t, felfüggesztést és interdiktumot az oldhatja föl, aki kimondta, v. fölöttese, egyszerű pap nem. - 1611: a nagyszombati tartományi zsin.: „Püspöki felhatalmazás nélkül nem oldozhatók fel a nyilvános eretnekek, leányrablók, vérfertőzők, abortuszt elkövetők, gyújtogatók, templomot megszentségtelenítők, szándékos gyilkosok, szülőket bántalmazók, varázslók és méregkeverők, pénz és mértékek hamisítói. Az érvénytelen házasságban élők csak akkor oldozhatók fel, ha elbocsátják egymást.” M.B.-E.P.

Péterffy I:121, 284; II:115, 212. - Hermann 1973:56. - Borras, Alphonse: L'excommunication dans le nouveau code de droit canonique. Paris, 1987. -: Les sanctions dans l'Eglise. Uo., 1990:66. - Erdő 1991:493.