🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kiengesztelés
következő 🡲

kiengesztelés (lat. reconciliatio): szertartás, mellyel →szent helyet visszaadnak eredeti rendeltetésének →megszentségtelenítés után. - 1. Templom esetében 1983-ig a meggyalázás tényének (gyilkosság, erőszakos és botránkoztató cselekmények, jogtalan temetés stb.) nyilvánosságra kerülése után a misézés, a szentségkiszolgáltatás és temetés tilos volt, ezért a ~t minél előbb el kellett végezni (CIC 1917:1173). Ha a tp-ot azzal gyalázták meg, hogy kiközösített v. hitetlen embert temettek kriptájába v. falába, a holttestet a ~ előtt el kellett távolítani. A ~ szert-a más volt a megáldott és a fölszentelt →templom esetében. Megáldott tp. ~ét megfelelő imádságok kíséretében, szenteltvízzel a tp-igazgató v. az általa megbízott pap végezte. Szert-a: A hívők a tp. főkapuja előtt gyülekeztek, a fehér palástba öltözött pap kívül körbejárta a tp-ot, és meghintette szentelt vízzel, közben az 50. zsoltárt énekelték. Visszatérve a főbejárathoz a pap könyörgést imádkozott, majd a Mindenszentek litániáját énekelve bevonultak a tp-ba. A teljesen dísztelen oltár előtt a pap letérdelt, és Deus in adiutoriummal elindította a 67. zsoltárt. Közben körbejárta a tp-ot, és meghintette szenteltvízzel, különösen azt a helyet, ahol a meggyalázás történt. Ezzel a ~ megtörtént, következett a szentmise (RR VIII:28). - A fölszentelt tp. ~i szertartása: A tp. főkapujánál a pp. v. a pap először megáldotta a ~nél használt →Gergely-vizet, majd kívülről körbejárta és meghintette a tp-ot a Mindenszentek litániája közben. Bemenvén a tp-ba a 67. zsoltár után hosszabb könyörgéssel és prefációval kérte Istentől a celebráns az oltár és a tp. megtisztítását. Külön könyörgéssel és zsoltárral történt az oltár ~e. Ezt követte a szentmise (1176. k.; PR 2). - A hatályos jog szerint az ordinárius ítéli meg, hogy a tp-ban történt jogtalan és botránkoztató cselekmény meggyalázta-e a szt helyet annyira, hogy ~ szükséges. A tp. szent jellegének megszűnése (pusztulás v. tartós profán használat) esetén nem ~, hanem újraszentelés szükséges. - 2. Temető ~e. Amikor a temető még a tp. körül volt, az egyik meggyalázása nem vonta maga után a másik meggyalázását is. Szert-a: A hívők a temető keresztje körül gyülekeztek, a pap fehér palástban a hívőkkel együtt letérdelt, s elimádkozták a Mindenszentek litániáját. Ezután az Asperges me antifóna és az 50. zsoltár éneklése közben a pap körüljárt, s meghintette szenteltvízzel a temetőt, különösen azt a helyet, ahol a meggyalázás történt. Visszaérve a kereszthez, könyörgést imádkozott. **

Radó 1961:1428, 1432.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.