Magyar Katolikus Lexikon > K > kettős igazság


kettős igazság (lat. veritas duplex): fölfogás, amely szerint valamely állítás igaz lehet a filozófiában, ugyanakkor ellenkezik valamely hitbeli tanítással. - Tört-ileg a lat. →averroizmusban jelent meg, nem annyira elméletileg, mint a gyakorlatban. Előfordult, hogy ker. teol-ok vélték úgy: a hit igazságai fölötte állnak a bölcs. állításainak. Az újkorban a →modernizmus kísérelte meg, hogy elválassza egymástól a hitet és a tört-et. A kat. egyh. tanítóhiv-a az V. Lateráni és az I. Vat. Zsin-on kimondta, hogy nem állhat fönn ellentmondás hit és tudás között (DS 1797, 1817, 738), különbségek abból adódnak, hogy az értelem tévedhet fil. kérdésekben, ill. abból, hogy a szakemberek egy-egy hitigazság kérdésében eltérnek az Egyh. értelmezésétől és szándékától. Ami az elvi kérdést illeti, ~ nem állhat elő, hiszen mind a természetes, mind a termfölötti (kinyilatkoztatott) igazságnak Isten a szerzője, így a ~ magának Istennek az oldaláról lehetetlen. Erre mutat a lét egysége és analóg volta is: mivel a megismerésben az alany magát a létet ragadja meg, minden ismeretnek összhangban kell állnia egymással. Mivel azonban az egyes létmozzanatokat mindig más-más összefüggésrendszerben közelítjük meg, a megismerő oldaláról lehetségesek különbségek, sőt ellentmondások is (→igazság, →ellentmondás elve), amelyek magasabb szintézisben föloldhatók. - A ~ problémáját részletesen tárgyalja II. János Pál p. a Fides et ratio enc-jában. Cs.I.

Magyar Fil. Társ. Közl. 1909:20. (Trikál József: Duns Scotus és a „kétféle igazság”) - LThK III:515. - Pápai megnyilatkozások XXXV. (Fides et ratio. Ford. Diós István. Bp., 1999)