🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > keselyű
következő 🡲

keselyű (lat. Vulturidae, Aegypiidae): a sólyomfélék rendjéhez tartozó, nagytestű, ragadozó, dögevő madár. Hosszú nyaka, feje többnyire kopasz. Fajtái: barát-, dög-, sas-, fakó ~. - A →Physiologus szerint égbe nyúló helyeken tanyázik, hegyek ormán alszik. Tojója Indiában megkeresi a tojást segítő követ, amit ha megráznak, egy másik kő mozdul meg benne; a ~ ráül és fájdalom nélkül tojik. Ez jelképesen az istenség és az emberség egyesülését jelzi Krisztusban, aki felé fordulnia kell mindazoknak, akik a Szentlélek életét hordozzák magukban. - Ikgr. A 9-15. sz. műv-ében a Mária-képeken fordul elő. Órigenész szerint a szűzi foganás példája, mert úgy vélték, hogy az anyamadár a K-i széltől lesz termékeny. A képeken ezért gyakran K felé szálló ~t látni. **

Lipffert 1976:29. - Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:39. (19.)


keselyű: a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjén belül a vágómadárfélék családjába (Accipitridae) három nem Mo-on előforduló képviselői tartoznak. A dögkeselyű (Neophron percnopterus) hazája Dél-Eu., Mo-on csak ritka kóborlóként bukkan fel. A fakó keselyű (Gyps fulvus) szintén Dél-Eu-ban fészkel, különösen Spanyoloszágban van nagyobb állománya. A 19. sz-ban és a 20. sz. első felében még meglehetős rendszerességgel előfordult hazánkban, elsősorban a nyári és kora őszi időszakban, 2010: jóval ritkább. – A barátkeselyű (Aegyptius monachus) a 18–19. sz-ban még rendszeresen felbukkant Mo-on, a mult sz-ban csupán két adata van az 1923 és 1932-es évekből, mindkettő májusi előfordulás. Europában csak Spanyolországban, a Balear-szigeteken és Görögországban költ kis számban. – A ~k szinte kizárólag döggel, elhullott állatokkal élnek. A magasban keringve fedezik fel a tetemet és ereszkednek melléje. – Lásd MKL VI:707. S.E.