Magyar Katolikus Lexikon > K > keselyű


keselyű (lat. Vulturidae, Aegypiidae): a sólyomfélék rendjéhez tartozó, nagytestű, ragadozó, dögevő madár. Hosszú nyaka, feje többnyire kopasz. Fajtái: barát-, dög-, sas-, fakó ~. - A →Physiologus szerint égbe nyúló helyeken tanyázik, hegyek ormán alszik. Tojója Indiában megkeresi a tojást segítő követ, amit ha megráznak, egy másik kő mozdul meg benne; a ~ ráül és fájdalom nélkül tojik. Ez jelképesen az istenség és az emberség egyesülését jelzi Krisztusban, aki felé fordulnia kell mindazoknak, akik a Szentlélek életét hordozzák magukban. - Ikgr. A 9-15. sz. műv-ében a Mária-képeken fordul elő. Órigenész szerint a szűzi foganás példája, mert úgy vélték, hogy az anyamadár a K-i széltől lesz termékeny. A képeken ezért gyakran K felé szálló ~t látni. **

Lipffert 1976:29. - Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:39. (19.)