keresztfa (lat. lignum crucis): 1. az ókorban büntetőeszköz, a →keresztrefeszítés eszköze. 2 gerendából állt, a függőleges (stipes) állandóan a vesztőhelyen állt földbe ásva, a vízszintes gerendát (patibulum) az elítélt a vállán vitte a vesztőhelyig. A 2 gerendát T (→tau, crux comissa), kereszt (crux inmissa v. capitata), ritkábban Y alakban rögzítették egymáshoz. A halálraítéltet rászögezték v. rákötözték. - 2. Jézus kereszthalála által a →megváltás eszköze: →kereszt. Jézus ~ját I. (Nagy) Konstantin cs. (ur. 306-337) anyja, (Szt) Ilona csnő kereste és találta meg a Golgota földjében. →Szent Kereszt megtalálása, →Szent Kereszt felmagasztalása - 3. Ikgr. Metaforikus ábrázolásai az ágas keresztek: szőlőtő-, rózsabokor- v. tölgy-imitáció. A ~ gyümölcseit jelképező medalionokba Jézus életének jelenetei kerülnek; a ~ tetején a megváltást szimbolizáló, vérével gyermekeit tápláló →pelikán is megjelenhet. Festészeti ernlékeken a ~ 2 oldalán az Egyh. és a Zsinagóga ap-okkal, néha a megváltás ósz-i előképeivel. Az ilyen összefoglaló jellegű ábrázolások az ÓSz halálthozó-fája (→bűnbeesés) és az úsz-i, életadó-~ kapcsolatára is utalnak. Az ágas ~ m. emlékei a →mateóci feszület és a →lőcsei feszület. - 4. A népi hagyományban ~ a neve a →kenyér sütésekor használt egyik eszköznek. **

Kirschbaum II:163. - Radocsay 1967:23.