🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztények elleni perek
következő 🡲

keresztények elleni perek: feljelentés alapján indított bírósági eljárás egyes keresztények vagy kisebb csoportok ellen a Decius császár (ur. 249-251) előtti időszakban. - A vádak: istentelenség, varázslás, gyermekgyilkosság, fajtalankodás. Bár rabszolgának tilos volt ura ellen vádaskodni, ha kerséggel vádolta urát, elfogadták a följelentést. Az ítélkezési napokon (dies fasti) az utcai törv-szék előtt emelvényre, pellengérre (vö. 1Kor 4,9) állították a vádlottat, ahol kínzóeszközök és a cs. szobra állott. Megkérdezték: keresztény vagy-e? Ha igennel felelt, halálra kínozták a tömeg előtt, ami csak a legelvetemültebb bűnözők esetében volt megengedett (vö. 1Kor 4,13). Ha nemmel felelt, tömjént kellett hintenie a császárszobor előtti parázsra (thurificati), így bizonyítva, hogy nem Krisztust, hanem a cs-t imádja. Sokszor „Krisztus-átkozást” is követeltek. A lányokkal és asszonyokkal szemben különösen kegyetlenek voltak, mert mielőtt a cirkuszi vadállatok elé kerültek, előbb nyilvánosházba vitték őket. Tertullianus szerint ilyen büntetést csak a ker. lányokra és asszonyokra mértek. - Az első ilyen pert Néró cs. (ur. 54-68) indította el, majd Domitianus cs. (ur. 81-96) alatt Kis-Ázsiában folyt sok per (vö. Jel 2,13; 12,11; 30,4). Ő volt az első cs., aki Dominus ac Deus noster, 'Urunk és Istenünk'-nek neveztette és imádtatta magát. Rokonai közül 95: Flavius Clemens konzult kivégeztette, a nejét, →Domitilla Flaviát száműzte. Szt János ap-t ekkor akarták megölni (→Olajbafőtt Szent János). Jézus rokonait is följelentették, de amikor a cs. elé vezették őket, az egyszerűségük és jámborságuk láttán úgy vélte, nem veszedelmesek a birod-ra. Trajanus idején (ur. 98-117) a Plinius-levélre adott válasz alapján nem nyomoztak a ker-ek után, de följelentés esetén meg kellett büntetni őket. A személyi ellenszenv, irigység, házassági ajánlat visszautasítása (pl. szüzességi fogadalom miatt), szomszédok közötti összeütközés elég ok volt volt a följelentéshez. Ekkor száműzték Szt Kelemen p-t, vitték Rómába Antiochiai Szt Ignácot, s lett vt. a 120 éves Simon jeruzsálemi pp. is. - Hadrianus cs. (ur. 117-138) csak nyílt törvényszegés esetén büntette a ker-eket. -

Antonius Pius (ur. 138-161) uralkodása alatt az →apologéták hatásosan cáfolták a vádakat, Rómában mégis lezajlott a per, amiről Szt Jusztin vt. írt (Apologia 2), s ölték meg Szmirnában Szt Polikárp pp-öt. - Marcus Aurelius (ur. 161-80) nevelőjére, Fronto rétorra és Arisztidész, Celsus és Lucián tudósaira hallgatva, a kerségben tömegfanatizmust és összeférhetetlenséget látott. A birod-at ért csapások nyomán 176: elrendelte, hogy akik a népet új vallás behozatalával izgatják, ha előkelők, száműzessenek, ha alacsony származásúak, végeztessenek ki. A kor ismertebb vt-i Celsus áskálódásainak eredményeként Szt Jusztin apologéta, 177: a →lyoni vértanúk. A markomannokkal vívott csatában ugyanakkor ker. katonái (legio fulminatrix) mentették meg a cs-t. - Commodus idején (ur. 180-192) a ker-ek Rómában, vsz. a cs. hitvese, Marcia közbenjárására, akit egy római presbyter nevelt föl, viszonylagos békét élveztek (csak egy per ismeretes). Ezalatt a kerség erősen elterjedt. Messze földről zarándokoltak a hívek Rómába (Szt Ireneusz a →húsvéti vita ügyében, Florinus és Blastus, Aberkiosz stb.); zsinatokat tartottak, a hívek közösen birtokolhatták magánházakból alakított tp-aikat és temetőiket (→katakomba). É-Afrikában (→Speratus és társai), Asiában és Kappadókiában azonban sorozatosan ítéltek el ker-eket. - Septimius Severus (ur. 193-211) Tertullianus szerint megértéssel volt a ker-ekkel szemben, szenátori rangot is adományozott nekik, főleg miután Proclus szentelt olajjal meggyógyította. - 202: a palesztinai hadjárattal kapcsolatban újra ~et kezdett, de csak a tart-okban, főleg Egyiptomban (Potamiaena, Marcella, Órigenész atyja: Leonidész vt-k) és Afrikában (Hilarianus, Perpetua, Felicitas). Ekkor lett vt. Galliában Szt Ireneusz, Rómában vsz. Szt Cecília. - Caracalla (ur. 211-217) alatt zajlottak le az É-afrikai ~ Scapula prokonzul vezetése alatt. - Severus Alexander (ur. 222-225) udvarában már voltak ker-ek, mégis az ő idejére teszik Szt Callixtus p. (ur. 217-222) vtságát. - Maximinus Thrax (ur. 235-238) az előtte uralkodott szír dinasztia ellenségeként szigorúbb valláspol-ba kezdett: a ~ mindenütt föllángoltak, főként Kappadókiában. Pontianus p-t Hippolütosszal együtt száműzték, Anterosz p. vtságot szenvedett. - Philippus Arabs (ur. 244-249) kedvezett a ker-eknek, Alexandriában mégis sok ker-t ítéltek el (Euszébiosz 6,41). - Az intézményes →keresztényüldözést a köv. császár, Decius kezte meg. A.G.

Adriányi 1975.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.