Magyar Katolikus Lexikon > K > kereszt allegóriák


kereszt allegóriák: a feszület vagy a →keresztrefeszítés jelképekkel kiegészített ábrázolásai. - Főleg a kk. műv-ben találhatunk gazdag változatokat, melyek részben Szt Bonaventura és a későbbi misztika hatására alakultak ki. - 1. Élőfa-kereszt. Először stilizáltan a 12. sz. kv-festészetében fordul elő, a kk. folyamán egyre reálisabb alakot öltött. A háttérben az az igazság áll, hogy Krisztus keresztje az élet igazi fája, mivel rajta szenvedett vereséget a halál. E keresztnek gyakran →szőlőtő formája van, melyet már az óker. korban az örök élet jelének tekintettek. A kk-ban a szőlőtő a megfeszítéshez kapcsolva sztségi jelleget nyert, mert a bor Krisztus vére lesz. A 14. sz: az élőfa-kereszt bonyolultabb képeit is megalkották, melyeken a keresztet →Jessze gyökerével kapcsolták össze (Speculum humanae salvationis, 1350 k., Kreuzmünster, ktori kvtár). Azok a képek, amelyeken egyik oldalon →Ádám és Éva és a próf-k, a másikon Mária és az ap-ok állnak, a megfeszítésnek olyan allegorikus jelentésére utalnak, amely összekapcsolja az Ó- és ÚSz-et. A reneszánszban az élőfa-keresztet gyakran leveles-gyümölcsös fának ábrázolták. - 2. Az erények szegezik Krisztust a keresztre. A 12. sz-tól ismert allegória. Az ókor óta női alakban megszemélyesített 4 →sarkalatos erény szegezi Krisztust a keresztre. A háttérben lévő igazságot egy fölirat mondja el: a keresztre szegezett főpap és áldozat, Krisztus ajándékozza az erényeket, fölüdíti a lelkeket és kiárasztja az üdvösség ajándékait (Augsburg, Városi gyűjt., 12. sz. közepe). Más változatban az engedelmesség, az irgalmasság, az alázatosság és a szeretet szegezi Krisztust a keresztre, ill. döfi a lándzsát az oldalába. Ez azt jelenti, hogy Krisztus e 4 erénnyel vállalta magára a kereszthalált. Az erényekkel együtt gyakran az →Egyház és Zsinagóga is megjelenik. A Krisztus oldalát megnyitó, ill. az oldalából áradó vért fölfogó alak Krisztus menyasszonyának, az Egyh-nak és az irgalmasság erényének allegóriája. E gondolatkört Clairvaux-i Szt Bernát tette népszerűvé. A 13-14. sz. női ktorainak szeretet- és szenvedésmisztikája tovább tágította e motívumot. Magdeburgi Szt Mechtild Krisztust a szt erények szögeivel megfeszítve, szívét a szeretettől átszúrva látta. A fölsorolt erények száma 3 és 7 között változik. - 3. Az élő kereszt. Mind a 4 szárának végén egy-egy kéz van: a felső kéz egy kulcsot tart, hogy megnyissa az eget; a bal oldali kéz megkoronázza az Egyh-at, a jobb oldali karddal szúrja át a Zsinagógát; az alsó (a kereszt lábánál lévő) kéz bezúzza a halál kapuját v. egy kalapáccsal összetöri a halált. Az Egyh-at képviselheti a p. v. egy miséző pap; a Zsinagógát egy zsidó pap v. az ÓSz jelképe. Az élő kereszt ábrázolása Itáliában és No-ban a 15. sz. elején egyszerre tűnt föl. A megszemélyesítések kezdettől fogva különbözőek, úgyhogy a témához tulajdonképpeni mintát nem lehet meghatározni. Bővítették a motívumot a 7 erénnyel, s minden alakkal és jelképpel, melyek az Ó- és ÚSz közötti harcot jelezhetik (pl. Éva és Mária). A kereszt élő fájával gyakran szembeállították a halál fáját, amelyen egy kígyó tekereg. E kereszt mellett ott állhat az →Isten Báránya és egy áldozati borjú. A reformáció műv-e is fölhasználta ezt az allegóriát, és saját fölfogásában variálta. Így pl. az alsó kéz 3 lándzsával megöli a halált, a bűnt és az ördögöt (Boroszló, oltárkép, 1558). **

Sachs 1980:220.