Magyar Katolikus Lexikon > K > kerengő


kerengő (lat. quadrum, ambitus): monasztikus kolostor belső, négyzetes udvara. - A lat. ambitus szó a körbejárhatóságra, a quadrum a négyzetes formára utal. Claustrumnak is mondták, ami az előző kettőből következő zártságra, ill. a kolostor jellegére utal (→klauzúra). - Az első ktorok a római hagyományok szerint a →peristyles udvar köré épített helyiségekből álltak. Ebből alakult ki a kk. ktorok jellegzetes motívuma: az oszlopokon körülfutó keresztboltozatos folyosóval ellátott ~. A ~t kertesítették: a négyzetet 2 egymást metsző úttal 4 négyzetre vágták, s ezeket fával, virággal ültették be, középre kutat építettek. A kút a →vízzel a ~ súlypontja volt, művészi szempontból is jelentős. - A ~ ált. a tp. D-i oldalához csatlakozik, köréje helyezték el a földszinten a →káptalantermet, a →refektóriumot (ebédlő), munkatermeket, az emeleten a közös →dormitóriumot (hálóhelyiség) és lakószobákat. - A kertet körülvevő árkádos folyosó a szerz-ek séta közben végzett elmélkedő-szemlélődő imádságának helye. Padlója alá v. a falába temetkeztek (Pisa, Campo Santo). Az árkádok általában nyitottak, ahol az éghajlat megkívánja, beüvegezik. A kk-ban az árkádokat nagyon szépre formálták. A ~ legszebb emlékei: Rómában a S. Paolo fuori le mura, Ferrarában a S. Benedetto ~je. - Mo-i példái: Zirc, Pannonhalma (kk. maradványokkal), Bp., Központi Papnevelő Intézet (pálosok 18. sz., többszintes ~je). **

LThK VI:619.