Magyar Katolikus Lexikon > K > keleti bölcselet


keleti bölcselet: az ókori keleti kultúrnépek (egyiptomiak, sumérok, káldok, föníciaiak, perzsák) tudománya a →lét és →létezés alapvető kérdéseiről. - Az emberi lélek örök problémáit, a lét eredetének és céljának, a világ szerkezetének, az ember mivoltának és rendeltetésének kérdéseit e népek műveltsége egészében a vallásos →világnézettel oldotta meg, azaz tanaik a →vallástörténet tárgyát alkotják. Az indeknél és a kínaiaknál azonban, ha nem is olyan lendülettel és fényes eredménnyel, mint a görög népnél, megindult s a történeti fejlődés útjára lépett a bölcselkedés. A K-i ember sajátságos lelkiségét a Ny-i szemlélő nehezen képes megérteni, mert a keletiek képzelete élénkebb, logikai készségük viszont más, mint a nyugatiaké. A dolgok mélyébe inkább a →szemlélet, mint a →fogalom segítségével hatolnak be, de a →lét nagy kérdései őket is foglalkoztatták és megoldásukra ők is tettek kísérletet. Az →indiai bölcselet és a →kínai bölcselet a 20. sz-ig a Ny-i bölcselettől függetlenül élt. Az arab és zsidó bölcselet kapcsolatban volt a Ny-i bölcselettel, és hatással is volt rá. **

Kecskés 1943:17.