Magyar Katolikus Lexikon > K > katolikusok a török hódoltságban


katolikusok a török hódoltságban: Magyarország török megszállta területén élő magyar és délszláv katolikus lakosság (1526-1686/1718). - Az →iszlám törvények nem lehetetlenítették el a keresztény egyházak életét a megszállt területeken, de a konkrét lehetőségeket a gyakorlatban mindenütt a helyi hatóságok jóindulata v. önkénye határozta meg. Az Oszmán Birodalomban a ker-ek és a zsidók fejadó fizetése ellenében élet- és vagyonbiztonságot élveztek, megtarthatták vallásukat és helyi intézményeiket. Alárendelt helyzetükre utalt, hogy öltözködési és viselkedési szabályokkal különböztették meg őket az „igazhitűektől”: vallásgyakorlatukat tp-építési tilalommal, harangok tiltásával, vallási szert-ok külsőségeinek szabályozásával korlátozták. - A 16. sz. végére a hazai kat. egyhm-k közül részben v. teljesen török uralom alá került a kalocsai érsség, a pécsi, csanádi, váci, váradi, veszprémi és zágrábi ppség. Az esztergomi érsség csak a székhelyét és annak környékét vesztette el, 1663: további jelentős területi veszteségeket szenvedett. A győri és a nyitrai egyhm. peremvidékét érintette a hódoltság. A török dúlás a világi papság 60-70 %-át söpörte el azonnal, a papok száma az ezt követő két évtizedben a maradék 30 %-ára csökkent, veszteségei tehát kb. 90 %-osak voltak, amit a szerzetesség pusztulása tovább növelt. A hódítás következményei ellenére a m. jog szerint a hódoltság a M. Királyság elidegeníthetetlen része volt, amelyet csak ideiglenesen tartott megszállva a török. A kat. hierarchia a m. rendiség részeként képviselte ezt az alapelvet, ugyanakkor a hódoltság ter-ére 1541-1686: a török uralom 145 éve alatt egyetlen pp. sem tette be a lábát. A Sztszék a m. jog álláspontját az állandó viták ellenére alapvetően elismerte. Róma fölmérte a kat. főpapság pol. és egyh. jelentőségét a többségében prot-sá vált Mo-on, s ezért elfogadta a mo-i hierarchia hódoltsági tagozatát is, a számos nyilvánvaló egyh. akadály, elsősorban a rezidencia-kötelezettség teljesíthetetlensége ellenére is. - A kat. egyh. visszaszorulásával keletkezett űrt a lutheri, majd helvét szellemben prédikáló lelkészek és tanítók töltötték ki: az 1540-es évektől a hódolt mezővárosok és falvak sorra csatlakoztak a reformációhoz. A tör. hatóságok a folyamatot elősegítették, nem a protestantizmus iránti rokonszenvből, hanem a hódítás erősödése érdekében, ill. a ker. alattvalók megosztottságából származó pol. és anyagi előnyök miatt. - A protestáns felekezetek azonban nem mindenhol tudták kiszorítani a kat. hitet: Gyöngyösön és Szegeden a mezővárosi polgárságnak és a környékbeli falvak parasztságának nagyobb része megőrizte hitét, elsősorban a helyi ferences ktorok hatására. Pécs környékén, az unit. és ref. falvak gyűrűjében kb. 60 település maradt kat., ellátásukról világi lelkipásztorok, a későbbi →licenciátusok gondoskodtak. Több közösség maradt kat. az egri, váci és veszprémi egyhm. hódoltsági ter-én, akiket világi papok gondoztak. Erőfeszítések ellenére a m. kat-ok számát az állandósuló paphiány egyre apasztotta. - Ezt a fogyást a török hódítók nyomában megjelent délszláv bevándorlók ellensúlyozták. A korabeli forrásokban és legtöbbször a mai történetírásban is rácnak nevezett délszláv népesség egy része nem az ort. szerb, hanem a kat. bosnyák és horvát népcsoporthoz tartozott. A kat. betelepülők leggazdagabb rétegét a raguzai kereskedők jelentették. A Raguzai Közt. 1430 óta fizetett adót a tör. szultánnak, ennek ellenében megőrizhette szabadságát és rendkívüli kiváltságai voltak az Oszmán Birod-ban. A raguzaiak a tör. hódítással párhuzamosan Mo-on is megtelepedtek, és belgrádi telepükről kiindulva bekapcsolták a hódoltságot a balkáni keresk-be. A kat. közt. kereskedői balkáni telepeiken is igyekeztek a maguk számára papokról gondoskodni. A hódolt Mo-on a belgrádi, budai, temesvári v. pécsi kp-ok a raguzaiak szolgálatában álltak. - A kat. délszláv bevándorlók tömegeit a bosnyák, sokác, bunyevác és horvát parasztok és kézművesek alkották, akiket követtek papjaik, a bosnyák ferencesek. A boszniai ferences rtart. volt az Oszmán Birod. egyetlen olyan kat. egyh. intézménye, mely a tör. ter-eken az új hatalmi keretek között kibővült föladatokkal megerősödött. A ferencesek alkalmazkodó képességüknek és a tör. hódítók gazdaságpol. megfontolásainak köszönhetően az oszmán hódítás után szultáni kiváltsággal működhettek Boszniában, s az ort. papsághoz hasonlóan a boszniai kat-ok egyh. és világi vezetőivé, képviselőivé váltak. A Sztszéktől kapott kiváltságaik közül a legjelentősebb az az engedmény, melynek értelmében a pléb-k betöltésének joga a ferences tartfőn-öt és a kormánytanácsot illette meg, a pp. v. az ap. vikárius csak a megerősítés jogával bírt. Ez a sok vitára alkalmat adó kiváltság eredményezte a boszniai kat. egyh. sajátos (a tridentinumi episzkopális egyházmodelltől eltérő) szerzetesrendi jellegét. A bosnyák ferencesek missziós hagyományaik jegyében a tör. hódítással együtt megjelentek a Száván túli ter-eken. A szlavóniai, szerémségi és bácskai települések pléb-áit a 16. sz: elfoglalták, s jórészt az itteni gazdag egyhközs-ek jövedelméből tartották fönn boszniai ktoraikat.

- A 16. sz. végétől két egyh. szervezet épült ki párhuzamosan. A Sztszék a hódolt Mo. D-i részét →missziós területnek tekintette, ezért missziós hierarchiát szervezett az itt élő kat-ok lelkipásztori ellátására. A m. főpapok továbbra is saját joghatóságuk alá tartozónak tartották a megszállt egyhm-ket, így ők is kiépítették hódoltsági képviseleti rendszerüket. - Az első ap. vizitátort XIII. Gergely p. (ur. 1572-85) küldte a hódolt Mo-ra Bonifacije Drakolica stagnói pp. (1564-82) személyében, aki 1581/82: Szlavóniában, Pécsett és Temesvárt vizitált. 1586 u. két egyh. intézmény indított különböző p. fölhatalmazásokkal missz-okat és vizitátorokat a tör. által megszállt országrészbe: a boszniai ferences rtart., ill. a Raguzához tartozó meledai (mljeti) bencés kongr. 1570 u. több ferences missz. kért és kapott mo-i (szlavóniai és temesközi) missziójához p. fölhatalmazásokat; a boszniai pp-ök a 16. sz. 2. felétől Belgrádban és a pp. nélküli hódoltsági településeken vizitálhattak. Ezzel az intézkedéssel a Sztszék (legalábbis elméletileg) biztosított pp-öt a hódoltság kat-ainak. A boszniai pp-ök működési ter-e nem fedte le a hódoltságot, csupán a bosnyák ferencesek által ellátott szlavóniai és szerémségi pléb-kra korlátozódott. - A raguzai bencések 1587-1612: dolgoztak p. fölhatalmazásokkal és ap. vizitátori megbízással Pozsega és Temesvár környékén. A bencések a hódolt Mo-on egy helyi egyh. cím megszerzésével szerették volna törvényesíteni jelenlétüket. Ppi méltóság elnyerésére a m. kir. főkegyúri joga miatt nem volt esélyük, ezért a kk. egyh. testületek halvány emlékeiből a bácsi Szűz Mária bencés apátság címet kreáltak a maguk számára:. A Sztszék 1592: nevezett ki először bácsi apátot. A kitalált méltóság betöltéséről 1631-ig vannak adataink, viselője volt a raguzai történetíró, Mauro Orbini (1597-1610) is. - A mo-i missziók közül a legjelentősebb a jezsuitáké volt (1612-től a tör. hódítás végéig). A misszió megszervezése két irányból indult: a rfőn. közvetlen irányítása alatt Rómából és Raguzából érkezett két páter Belgrádba, ill. az osztr. rtart. küldött két misszionáriust Pécsre. 1614 u. a misszió 2 ágának útjai véglegesen elváltak: a D-i tagozat (Belgrád, majd Temesvár) a róm. jezsuita provinciához tartozott és Raguza felől kapta az utánpótlást, az É-i állomások (Pécs, 1633: Gyöngyös és 1642: Andocs) az osztr. jezsuita provincia részeként a kir. Mo-gal álltak szoros kapcsolatban. A belgrádi és temesvári közp-nak a köv. évtizedekben egyre súlyosabb nézeteltérései támadtak a bosnyák ferencesekkel. A bosnyák barátok, a nagyszámú bosnyák kézműves és keresk., ill. a tör. hatóságok támogatásával, sikeresen akadályozták a jezsuita misszió megerősödését. 1632: a pátereknek el kellett hagyniuk Belgrádot, 1653: a temesvári állomásukat is fölszámolták.

- A szerzetesr-ek önállóan szervezték misszióikat, s munkájukat felügyelte a Sztszék (főként a Szt Hivatal, a róm. inkvizíció, Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis seu Congregatio Sancti Officii). Amikor XV. Gergely p. (ur. 1621-23) 1622. I. 6: a kat. hitterjesztés közp. irányítására és összehangolására megalapította a Propaganda Kongregációt (Sacra Congregatio de Propaganda Fide), a hódoltság vizitációját az albán Pietro Massarecchi világi papra bízta, aki 1623-24: eleget tett föladatának, de elődeihez hasonlóan csak a hódoltság D-i ter-eit kereste föl. - Pietro Massarecchi javaslatára a Kongr. a hódolt Mo. számára Belgrád székhellyel →missziós püspökséget alapított. A missziós pp-ök a tör. uralom alá került egyhm-k ap. adminisztrátorai, ill. ap. delegátusai voltak, ezzel a Sztszék jogilag kivonta ezeket az egyhm-ket a m. hierarchia joghatósága alól. A bosnyák ferencesek munkáját a Kongr. sem nélkülözhette, de az első évtizedekben igyekezett őket a loretói illír koll. növendékeivel és más misszion-okkal fölváltani. A m. kir. főkegyúri joga miatt a Sztszék a Belgrád székhellyel működő missziós pp-öket 1625(1618)-47: más címekre nevezte ki. - Az első Belgrád székhelyű pp. Petar Katić szebenikói származású világi pap volt prizreni címmel (1618-22); utódai a raguzai ferences Albert Rengjić szendrői pp. (1625-30), Pietro Massarecchi antivari érs. (1630-34), az olasz minorita Giacomo Boncarpi himeriai pp. (1640-47) lettek. - A bosnyák ferencesek egy része fölismerte, hogy a rtart. ragaszkodása a kk. missziós módszerekhez és kiváltságokhoz hosszú távon nem vezet eredményre, ezért hajlandó volt együttműködni a missziós főhatósággal. Az 1630-as évektől egyre inkább őket támogatta a saját misszionáriusaival szemben.

- 1647-től ennek az új, a ferencesekre építő missziós pol. jegyében a Belgrádban rezideáló és belgrádi címre fszt. pp-ök a bosnyák ferencesek sorából kerültek ki: Marin Ibrišimović (1647-50), Matej Benlić (1651-74), Robert Korlatović (1675: ő m. ferences volt), Matija Bernjaković (1679-1707). A belgrádi ppség mellett a kongr. 1626-tól a Temesközben is szervezett egy bosnyák ferences missziót Karassevó közp-tal, amely 1640-től ap. prefektúraként működött, 1659-67: a bolgár ferencesek irányítása alatt. - A missziós hierarchia újjászervezése a m. kir. főkegyúri jogát sértette, aki továbbra is kinevezett pp-öket a hódolt egyhm-kbe. A 17. sz. elején az is előfordult, hogy 2 boszniai pp. működött egyszerre: az egyik Pozsonyban, a másik Boszniában. A hódoltsági missziós ppség székhelye kezdettől Belgrád volt, a pp-öket a raguzai kereskedők támogatták. 1610-től az anyagilag megerősödött bosnyák kat. kereskedők megpróbálták kiszorítani a raguzaiakat a hódoltsági piacokról. A bosnyákok a tör. hatóságokkal szöv-ben 1626: a kpna kegyúri jogának megszerzésével a belgrádi telepet is birtokolni akarták; ellenfeleik a jezsuiták és a Propaganda Kongr. misszion-ait támogató raguzaiak. 1643: a kpna körüli viszály befejezésekor a raguzaiaké maradt a kegyúri jog, a bosnyák ferencesek maradtak a kp-ok. - A missziók megszervezését Rómából nem lehetett megoldani, a viszályokban a tör. hatóságok döntöttek. A missz. szervezés sikere attól függött, hogy a Sztszék mennyire tudta a helyi intézményeket alkalmassá tenni a korszerű lelkipásztori munkára. A jezsuiták és a különböző nemzetiségű világi papok és szerzetesek sikertelen próbálkozásai után a 17. sz. közepétől a Sztszék a tör. uralom viszonyait ismerő és ahhoz alkalmazkodó bosnyák ferencesekre bízta a missziót. - A missziószervezés hatékonyságát területi és nyelvi akadály korlátozta. A Sztszék a balkáni egyházszervezetre alapozva építette ki a missziós intézményeket, amelyek csak a horvát nyelvű lakosság között működtek, a m. kat-ok lelkipásztori ellátásával egyáltalán nem foglalkoztak. A m. főpapok már a 16. sz. 2. felében is küldtek papokat a hódoltságba, de rendszeres kapcsolattartásról a pp-ök és hódoltsági híveik között csak a 17. sz: beszélhetünk. A m. lelkipásztorkodás legfontosabb intézményei a ferencesek szalvatoriánus rtart-ának ktorai (Szeged, Gyöngyös, a 16. sz. végéig Jászberény, 1643: Kecskemét) voltak. A 17. sz. közepén a rendi névtárak szerint kb. 30-40 m. ferences tartózkodott állandóan a hódoltságban. A m. egyh. intézményrendszert képviselték az osztr. jezsuita rtart. pécsi és andocsi missziói, ill. a gyöngyösi rezidencia, ahol a hódoltság legnagyobb középisk-ja működött. E két szerz-rend mellett a váci és egri egyhm-ben világi papok gondozták a m. kat-okat. A hódoltsági lelkipásztorkodás sajátos intézményét jelentették a licenciátusok, olyan világi ffiak, akik a paphiány miatt átvették a kat. közösségek vezetését, kereszteltek, eskettek, temettek, tanították a híveket és vezették imádságos összejöveteleiket. A kat. prédikátorok működését 1629: a nagyszombati zsinaton Pázmány Péter esztergomi érs. (1616-37) törvényesítette. - A Pozsonyban és Bécsben élő, hódoltsági egyhm. címére kinevezett m. pp-ök 1610 u. megszervezték egyhm-jük adóztatását, ppi helynököket neveztek ki, figyeltek a hívek vallási igényeire is. A váci és egri pp-ök egy-egy hódoltsági plnost, a pécsi pp. a pécsi, a veszprémi az andocsi jezsuita misszió elöljáróját, a csanádi pp. a szegedi ferences ktor gvárdiánját bízta meg. A kalocsai érs-ek hol a pécsi jezsuiták, hol a szegedi ferencesek közül választottak, de találunk raguzai papot és bosnyák ferencest is helynökeik között. - A balkáni katolicizmusra épülő róm. missziószervezés és a m. egyh. intézmények együttesen 1650 k. az egész hódoltság lelkipásztori ellátását biztosították. A bosnyák ferencesek, a Propaganda Kongr. által kinevezett belgrádi pp. joghatósága alatt gondozták a délszláv kat-okat a Szeged-Kalocsa vonaltól D-re eső területeken, a Dunántúlon és a Duna mentén Pestig és Budáig. A m. lakosságot a hazai pp-ök joghatósága alatt álló m. ferencesek, jezsuiták, világi papok és licenciátusok látták el. A hódoltság magyarlakta, É-i vidékeit sem a m. főpapság, sem a róm. kúria nem tekintette missziós ter-nek. Mo.A.

Fermendžin, Eusebius: Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum insertis editorum documentorum regestis ab anno 925 usque ad annum 1752. Zagrabiae, 1892. (Monumenta spectantia hist. Slavorum meridionalium XXIII.) - Archivum Franciscanum Historicum 1924:489; 1925:33. (Premrou, Miroslav: Serie dei vescovi romano-cattolici di Beograd) - Juhász Kálmán: A csanádi ppség tört. VII-VIII. (1552-1699). Makó, 1935-36. (Csanádvm. Kvtár 28-29.) - Mezősi Károly: A váci egyhm. a tör. hódoltság idején Pongrácz György br. pp. egykorú tájékoztatása alapján. Kiskunfélegyháza, 1939. - Dezséri Bachó László: Gyöngyös város a tör. hódoltság idejében. Gyöngyös, 1941. - Galla Ferenc: M. tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a kat. megújhodás korából I. Bp., 1947. (Regnum kv-ek I. Egyhtört. Források 1.) - Szarka Gyula: A váci egyhm. és pp-ei a tör. hódítás korában. Vác, 1947. (Vácegyhm. múltjából IV.) - Unyi Bernardin: Sokácok-bunyevácok és a bosnyák ferencesek tört. Bp., 1947. (Gyöngyösi Ferences Kv-ek 10.) - Radonić, Jovan: Rimska kurija i južnoslovenske zemlje od XVI do XIX veka. Beograd, 1950. (Posebna izdanja SAN 155. Odeljenje drutvenih nauka, nova serija 3.) - Juhász, Coloman: Laien im Dienst der Seelsorge während der Türkenherrschaft in Ungarn. (Ein Beitrag zur Geschichte der Seelsorge). Münster, 1960. (Missionswissentschaftliche Abhandlungen und Texte 24.) - Buturac, Josip: Katolička Crkva u Slavoniji za turskoga vladanja. Zagreb, 1970. (Analecta Croatica Christiana I.) - Szántó Konrád: A jászberényi ferences tp. tört. (1472-1972). Bp., 1972. - Vigilia 1973:88. (Vanyó Tihamér: A hazai hódoltság vatikáni források tükrében) - Zach, Krista: Die bosnische Franziskanermission des 17. Jahrhunderts im südostlichen Niederungarn. München, 1979. (Studia Hungarica 13.) - Bálint Sándor: Szeged-Alsóváros. Tp. és társad. Bp., 1983. -Džaja, Srećko M.: Konfessionalität und Nationalität Bosniens und der Herzegowina. Voremanzipatorische Phase 1463-1804. München, 1984. (Südosteuropäische Arbeiten 80.) - Kat. egyhtört. konferencia (Keszthely, 1987). Bp., é. n:16. (Szakály Ferenc: A hódoltsági kat. egyhtört. távlatairól) - Levtári Közlem. 1989:83. (Borsa Iván-Tóth István György: Benlich Máté belgrádi pp. jelentése a tör. hódoltság kat-airól 1651-1658) - Balázs Mihály-Fricsy Ádám-Lukács László-Monok István: Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók I/1-2. (1609-1625). Szeged, 1990. (Adattár XVI-XVIII. sz. szellemi mozg-aink tört-éhez XXVI/1-2.) - Tóth István György: Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania (1627-1707). Roma-Bp., 1994. (Bibl. Acad. Hung. in Roma. F. 1.) - Sávai János: Missziók, mesterek, licenciátusok. Szeged, 1997. (Documenta missionaria Hungariam et regionem sub ditione Turcica existentem spectantia II/I.) - Pécs a törökkorban. Szerk. Szakály Ferenc. Pécs, 1999:171. (Molnár Antal: Jezsuiták a hódolt Pécsett [1612-1686]) - Századok 2000:373. (Molnár Antal: A belgrádi kpna-viszály [1612-1643]. Keresk. és kat. egyh. a hódolt Mo-on.) - Molnár Antal: Kat. missziók a hódolt Mo-on (1572-1647). Bp., 2001. (Humanizmus és Reformáció 26.) -: A kat. egyh. a hódolt Dunántúlon. Bp., 2003. (METEM-Könyvek 44.) -: Tanulm-ok az alföldi katolicizmus török kori tört-éhez. Bp., 2004. (Uaz 45.) -: Mezőváros és katolicizmus. Kat. egyh. az egri ppség hódoltsági ter-ein a 17. sz-ban. Bp., 2005. (Uaz 49.) -: A bátai apátság és népei a török kk-ban. Bp., 2006. (Uaz 56.)