Magyar Katolikus Lexikon > K > karperec


karperec: köralakú, karon viselt →ékszer. - Legegyszerűbb és a beduinok közt még ma is ált. formájában vastag drótból van hajlítva; a két végén nyitott, v. egymás mellé nyomott; láncszemekből sem a kései bronzkorban, sem a vaskorban nem készítettek ~et. Az anyaga lehetett arany, ezüst, bronz, vas. Egyszerre több ~et is viseltek, s mindkét karon hordták. A Szentírásban legtöbbször nők ékessége (pl. Iz 3,19; Ez 16,11; 23,42), de olykor férfiak is viselték (Szám 31,50). A 2Sám 1,10: vsz. a kir. méltóság jelvénye a korona mellett. **

BL:930.