Magyar Katolikus Lexikon > K > karácsonyi gyertya


karácsonyi gyertya: 1. a →karácsonyfa dísze, a fény szimbóluma, mely karácsony éjszakáján Betlehemben született, amikor „az Úr dicsősége beragyogta a pásztorokat” (Lk 2,8) és a világot. Régebben (kb. a 20. sz. elejéig) az →éjféli miséről hazatérve gyújtották meg a ~kat, mintegy magukkal hozva a karácsonyi lit. fényeit. A hagyományos viasz →gyertya Mária- és Krisztus-szimbólum is. A modern égők már csak az ünnep ragyogásának jelei. - 2. az 1900-as évek elején még élő hagyományban hosszabb, gazdagon díszített rúd végén lévő →gyertya, melyet vízkeresztig a tp-ban tartottak, egyes helyeken körül is hordozták a faluban. A rudat örökzölddel, virággal, koszorúval, olykor karácsonyfadísszel borították. Sokfelé keresztalakban kinyúló ágait is ékesítették. - 3. a →karácsonyi asztal ékessége a hagyományban. Ált. Mária-kegyhelyről származott, ezért máriagyertyának is mondták. Sok helyen hármat gyújtottak a Szentháromság tiszt-ére, másutt annyi ~ égett a karácsonyi asztalon, ahány tagja van a családnak. Egyes vidékeken egész éjjel világított, ha mindenki elment is az →éjféli misére. A 19. sz. elején még szokás volt égő gyertyával, fáklyával a kézben menni az éjféli szentmisére. Nyitranagykéren (Nyitra vm.) a házak ablakába egész éjszakára égő gyertyát raktak. Az éjféli miséről hazajövő tápai gazda, kezébe véve az asztalon még mindig égő gyertyát, a világ most született világosságának jelképével körüljárta a házat, betért az istállóba (a jószághoz és istállóhoz kötött szokások alapja a betlehemi barlang ökre és szamara). A tápai lányok égő gyertyával álltak ki a kapuba az evangéliumi okos szüzeket példázva. - A ~ égéséből olvastak: ha sercegve égett v. füstje lefelé terjedt: bűnösök vagyunk, akiknek életükön változtatniok kell, ha a ~ füstje fölfelé szállt, ill. a ~ simán, egyenletesen égett: kedvesek vagyunk a Kisded előtt. **

Bálint 1989:32.