🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kankalin
következő 🡲

kankalin (lat. Primula veris és Primula auricula): kora tavasszal nyíló, sárga virágú, évelő erdei növény. - A 2 legismertebb ~faj a ~félék (Primulaceae) családjába tartozik. Már az antik szerzőknél (Dioszkoridész, Plinius) varázserejűnek tartott növény. A korai kk-tól kezdve általánosan Szt Péter kulcsait jelenti; ezt fejezik ki a különböző kk. szerzőknél előforduló lat. nevei: herba sancti Petri, clavis sancti Petri. Átvitt értelemben az üdvözülést jelképezi, a mennyország kulcsát jelentő szerepét mutatja a kk. latinságban a clavis coeli, clavium coelorum botanikai nomenklatúrában használt neve. A népies nevek között a kulcsosfű is erre vezethető vissza. A ker. ikgr-ban a Mária-ábrázolásokon gyakran szerepel, mert Mária fia által nyitotta meg a mennyek kapuját. Egyéb népi nevei: istenkulcsa (Csákvár környékén), mennyország kulcsa (Dunántúl), →Szent György virága (Veszprém m.), Szent Péter kulcsa (Heves m.), istenkesztyű (Dunántúl). S.J.

Lipffert 1976:71. - KML 1986:163.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.