Magyar Katolikus Lexikon > K > kamilla


kamilla, székfűvirág (lat. Matricaria chamomilla): a fészkesek családjába tartozó növény. Népi nevei: bubulyka, katóka, pipiske. - Szárított virágzataiból gyógyszereket készítenek. Teája nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő, emésztést serkentő, izzasztó, fertőtlenítő, gyomor- és bélbajokat megszüntető hatású. Külsőleg foghúserősítő, szemborogató, toroköblítő; íze kellemes, jó közérzetet ad. Az ókortól ismert gyógyhatását főként női bajok ellen alkalmazták. A néphit szerint az egészséges anyasághoz segít. - Ikgr. A 9-15. sz. műv-ében Mária-képeken fordul elő, a →Boldogságos Szűz Mária, a betegek gyógyítója jelképe. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:163. - Lipffert 1976:62. - KML 1986:162.