Magyar Katolikus Lexikon > K > kalokagáthia


kalokagáthia (a gör kalosz, 'szép' és agathosz, 'jó' szavakból): antik nevelési elv, mely összekapcsolta az erkölcsösséget (jó) a szép testi megjelenéssel. - A Kr. e. 5. sz. gör. nemesség körében fejlődött ki, első irod. tanúja Szolón. A ~nak a 4. sz: már osztály-jellege van: a gazdagokra érvényes. Más fölfogás szerint a filozófusok jellemzője, ezt a hagyományt követik pl. a →sztoikusok. Az újkori humanisták újra fölfedezték, és elsősorban a testkultúra jelentőségét vezették le belőle. Platón gondolatát, hogy a testet és a szellemet egyaránt ki kell fejleszteni, visszavetítették a Platón előtti őskorba is. Cs.I.

LThK V:1264.