Magyar Katolikus Lexikon > K > kalocsai főszékesegyház


kalocsai főszékesegyház: a →kalocsa-kecskeméti főegyházmegye főtemploma, a belvárosi plébánia temploma. Titulusa Nagyboldogasszony, búcsúja aug. 15. - 1) Az első szegyh. a 11. sz: épült Szt Pál ap. tiszt-ére, a mai ~ középtengelyétől ÉK-i irányban eltérő középtengellyel. Az 1869: →Henszlmann Imre, 1907-11: →Foerk Ernő irányításával vezetett ásatások szerint egyhajós, a K-i oldalon félköríves apszissal záródó tp. volt, kb. 33 m hosszú, 10 m széles hajóval. Alapozása 1,30 m-es öntött falazat volt, római téglákkal és terméskővel. 1911: megtalálták sztélyének római téglából kirakott, lekopott padozatát. Valamivel a feltételezett oltár helye előtt, a mai padlószint alatt 3,5 m mélyen, vörösmárvány lapokból fémkapcsokkal összeépített sírláda került elő egy főpap maradványaival és mellékletekkel (pásztorbot töredék, sárga topáz berakású gyűrű, mellkereszt töredék, palliumtűk, kehely, paténa Dextera Domini-ábrázolással), gyapotszövet-maradványokkal és arannyal átszőtt kelmedarabokkal (szemfedő?). Újabb kutatások szerint a sír vsz. Győr nb. Saul érs. (1192-1202) főpapi jelvényeit tartalmazta. A sztélyben találtak még egy sírt, melyben lócsontváz is feküdt. Ezenkívül számos sír, ill. koporsó került a felszínre, egyikben román kori aranyozott rézkehely is volt. - 2) A második szegyh-at is Szt Pál tiszt-ére szentelték. 1738. VIII. 15: lett a tit-a Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony), amikor a tp. oltárképét ünnepélyesen átvitték a ~ba, és fölszentelték az elkészült részeket. - A K-Ny-i tájolású, háromhajós bazilika (kereszthajóval és kpnakoszorús, körüljárós szentéllyel) az egyetlen olyan mo-i tp., mely elrendezésében is követte az egykorú fro-i katedrálisokat. A sztélyfej alapformáját a szabályos tízszög fele alkotta. A diadalív és a sztélykörüljáró között 4 pár oszlop állt, melynek közeit fal zárta el. A sztély és a hajó között tömör falalapozást találtak, vsz. a sztélyrekesztő alapozása volt. A tp. polichrom (több színű) homlokzattal épült: falai zöldes színű trachitkockákból, az oszloptörzsek vörös márványból készültek. Pillérfejezeteinek nagy része levéldíszes, a levelek erőteljes plasztikájú, tömör, kihajló gumókban végződnek. Egyes fejezeteken a levélcsomókat mély rovátkolás díszíti. Az oszloplábazatoknál feltűnő a törzs és a lábazat közé iktatott sugárirányú kockák sora, melyeknek homlokoldalát növényi ornamentika díszíti. - Román kori szobrászatunk monumentális hatású alkotása, a vörös márványból faragott „kalocsai királyfej” vsz. a 2. szegyh. dísze volt. A szegyh. romjai között találták, 1860 k. már az érs. kvtárban őrizték. A névtelenségbe burkolt kk. kőfaragó- és építőmesterek emléke mellett Kalocsán egy kőfaragómester nevét is megőrizte sírköve. A „Martinus Ravesu lapicida iacet hic” feliratú kő vsz. a 13. sz. elejéről származik. - A tp. vsz. Csák nb. Ugrin (1219-41) érsségének idején épült, de az is lehetséges, hogy a munkálatok már az Anders-Meráni hg. családból származó Bertold (1205-19) érssége idején megkezdődtek. - 3) A gótika évszázadai és a reneszánsz. Az egyhm. életének súlypontja csak a 13. sz. végéig volt Kalocsán, a 14. sz: Bácsba helyeződött át, az érs-ek főként itt tartózkodtak. Kalocsán ezért egyetlen gótikus emlék maradt meg, Tárnokházi István olvasóknk. címerrel ellátott sírlapja. A tp. környékén ez idáig egyetlen kisméretű reneszánsz töredéket, egy gyöngysorral díszített fehérmárvány faragványt találtak. E lelet arra enged következtetni, hogy a tp-ot új oltárral v. pasztofóriummal a reneszánsz stílus virágzása idején is „kidíszítették”. - A tör. támadásokat 1526: és 1529. VIII: a vár és a tp. nagyobb károsodás nélkül átvészelte. 1602: azonban a hajdú csapatok fölégették a várost, a ~ tetőzete leégett, s ez elősegítette a boltozatok beomlását. A helyreállítás terveit Csáky Imre érs. (1710-32) megbízásából →Mayerhoffer András készítette. 1735. VI. 2: elhelyezték az alapkövet, s még ebben az évben tető alá hozták a szentélyt, sekrestyéket, a fölöttük lévő oratóriumokat és a hajó első boltszakaszát. 1741-51: az építés szünetelt. 1757: befejezték a Ny-i homlokzat díszítését az orompárkányon álló Szt Péter- és Pál-, valamint Szűz Mária-szoborral. 1751-60: készült a szegyh. egykori kelheimi kőpadló burkolata. 1757: Klobusiczky Ferenc érs. (1751-60) baldachinos főoltárt emeltetett. A tp. egységes belső képe nagyrészt Batthyány József érssége (1760-76) idején alakult ki. 1768-70: díszítették az épület belsejét stukkókkal és „cirádákkal”, a boltmezőben domborművekkel. 1774: elkészültek a toronysisakok rézborításai, a tornyokban 4 harangot és órát helyeztek el, 1775: új orgonát építettek. 1795: a toronysisak és a szegyh. belseje tűz martaléka lett, ezután készült a klasszicizáló jellegű toronysisak. 1799: helyezték el az É-i torony gömbjét a kereszttel, 1800: a D-iét. - 1857: a főoltárt elbontották, és „bizáncias” stílusú képfalat állítottak a helyére Karl Rösner (1804-69) tervei szerint. A képeket Leopold Kupelwieser (1796-1862) festette. - 1908-12: a tetőzetet huszártoronnyal gazdagították, a timpanonban, a Ny-i homlokzaton új domborművet helyeztek el, megújították a berendezést (padlóburkolat, padok, gyóntatószékek, lámpák, Zsellér Imre színes üvegablakai) és az oltárt. A márvány oltárasztalt és Kupelwieser oltárképet megtartották, az oltár fölé új álboltozatot építettek. - 1975: Erdei Ferenc építész tervei szerint új szembemiséző oltárt, felolvasópultot építettek, eltávolítva a knk. stallumok egy részét és a barokk szentélykorlátot. - A szegyh. oratóriumában Dankó László érs. kezdeményezésére 1990: nyílt meg Kalocsai Érseki Kincstár. A bemutatott anyag zömében 18-19. sz., de láthatók az említett sírleletek is. -

Leírása. A szegyh. 2 hatalmas tornya messziről jelzi a történelmi városközpontot. A Ny-i homlokzatot magas lábazat fölött emelkedő óriás pilaszterek tagolják háromtengelyesre. A lábazati részen van a 2 oldalsó toronybejárat, a pilaszterek közötti homlokzatfelületeken füles keretezésű és az ovális ablakokat egybefogó, gazdag körvonalú, kartusokkal, volutákkal és virágfüzérekkel díszített faragott kő ablakkeretek láthatók. A középső mező földszintjén nyílik az íves talapzaton álló, kettős ión oszlopokkal keretezett főkapu, felette barokk, fonatos mellvédű „zenész-erkéllyel”. - A főhajó 4 boltszakaszos, hevederek közötti →csehsüveg-boltozattal fedett. A két boltszakaszos szentély íves diadalívnyílással kapcsolódik a főhajóhoz. A főhajó és a szentély boltozati stukkódomborművei 1768-70: készültek, az orgonakarzattól a szentély felé Szt Jeromos, Ágoston, Ambrus és Nagy Szt Gergely és 2 allegorikus jelenet látható. A diadalív É-i oldalán Szt István, a D-in Szt László szobra (Andreas Halbig, 1851-66) díszíti. Az É-i és D-i szobortalapzat 1851-66: Izsó Miklós munkája. Témái: „Asztrik, Kalocsa első érs-e átadja István kir-nak a pápától hozott koronát”, ill. „Szt László átadja a bácsi érsség alapítólevelét”. - A szószék (1752) ismeretlen mester faragása. Mellvédjén a 4 evangelista között a Jó Pásztor, Mózes a kőtáblákkal, Hegyi beszéd és a Magvető, a hangvetőn a Jó Pásztor ábrázolása. - A Szentkereszt-oltár oltárképét 1787-1818: ismeretlen művész, a klasszicizáló Szt István kir-oltárképet 1832: Pesky József festette. A barokk Nep. Szt János-oltár és a klasszicizáló késő barokk Szt Péter és Pál ap-oltárok képei ismeretlen mestertől valók. - A D-i oldal 1. kpnájában áll a Fájdalmas Szűz oltára, vsz. az első barokk helyreállítás idejéből, 1827: restaurálták. Az oltár fölött Szt Pius vt. teste üvegkoporsóban (a 18. sz. katakombaszent ereklye-kultusz egyik hazai példája), 1741: hozták Rómából. A test mellett a szt vérét tartalmazó feliratos edény. - A 2. kpnában az Őrangyal-oltár klasszicista oltárképét 1865: Johann Kessler festette. A 4. kpnában az 1790 k. késő barokk Szt Alajos-oltár található. A szentély intarziás díszítései 1738: készültek. A szentély É-i oldalán nyílik a káptalani sekrestye, faragott barokk berendezése és boltozati stukkódomborművei 1738-40: készültek. A kpnafolyosón, a szentély É-i külső falán Martinus Ravesu kőfaragó befalazott sírköve látható. - A ~ org-ját (3/64 m/r) 1877: az →Angster gyár építette (op. 20.), 1924: uaz (op. 980.), 1987: Fehér László-Koloss István-Váradi István átépítette. Harangjait 1922: 163, 111 és 83 cm átm. a Harangművek Rt. Bpen öntötte. Horváth Alice-La.A.-**

Archaeológiai Értes. 1872. (Henszlmann Imre: A kalocsai érs. ásatásai); 1911:31. sz. (Foerk Ernő: A kalocsai Szt István-kori szegyh. érs. sírja); 1974:101. (Kőhegyi M.-Kozák Károly: Henszlmann Imre kalocsai ásatásai) - Foerk Ernő: A kalocsai szegyh. Bp., 1915. - Winkler Pál: A kalocsai érs. főszegyh. tört. 1010-től napjainkig. Kalocsa, 1929. - Pintér I.: A ~. 1000-1942. Bp., 1942. - Garas 1955:175. - Műv-tört. Értes. 1963:113. (Gergelyffy András: A kalocsai 11. sz. szegyh.); 1968:17. sz. (Nagy Árpád: A kalocsai 11. sz. érseksír leletei) - Deér, J.: Die Hl. Krone Ungarns. Wien, 1966:44. - Kovács Éva: Árpádkori ötvösség. Bp, 1974:47. - TKMK 59. - Folia Arch. 1978:29. sz. (Lovag Zsuzsa: A kalocsai román kori feszület és köre)