Magyar Katolikus Lexikon > K > körmenet


körmenet: a →vallásosságnak az emberi természetben gyökerező közösségi megnyilvánulása, ünnepélyes, rendezett vonulás imádság, ének, kultikus tánc kíséretében. A vallástört. tanúsága szerint szinte minden kultúrában megtalálható, ma is. - 1) az ókori Rómában supplicatio (a lat. suppleo, 'kérni' szóból): az isteneknek szóló tiszteletadás egyik, vsz. kisázsiai gör. vidékről eredő formája. Nagyobb természeti csapás esetén az egész lakosság, városiak és falusiak, polgárok, szabadosok, nők és gyermekek egyaránt részt vettek az ünnepen (obsecratio). Fejükön babérkoszorút viseltek, imákat énekeltek, meglátogatták a tp-okat. A szentélyek küszöbét arcukkal érintették, leborultak az istenek szobrai előtt, bor- és tömjénáldozatot mutattak be. A tp-okat, melyek rendszerint zárva voltak, mindenki számára megnyitották. Nagy veszedelem idején a nők külön menetben járták végig a város tp-ait. A hálaadó ~ hasonló módon folyt le. A ~ek kezdetben csak egy napig tartottak, de idővel mind hosszabbak lettek, s a közt. korának végén 40-50 napig is eltartottak, néplakomákkal összekötve. - A ~ különleges formája volt a diadalmenet (praerogativa triumphi), a hadvezér győzelmi bevonulása a városba. Ezt a senatus szavazta meg a győzőnek, aki ezután igényt tarthatott a triumphus címre. -

2) A Szentírásban. A →frigyládát ünnepélyes ~ben vitte Dávid a Sionra (2Sám 6, 1Krón 16), Salamon a Templomba (1Kir 8; 2Krón 5) a 131. zsoltárt énekelve. A →babiloni fogság után a →sátoros ünnep alkalmából tartottak nagy ~et a tp-ban, az →égőáldozati oltár körül (→lulab). Tágabb értelemben ~i énekek a →graduális zsoltárok (119-133). - Jézus bevonulása Jeruzsálembe az első ker. ~ volt (Mt 21,1-11; Mk 11,1-10; Lk 19,29-40; Jn 12,12-19). ~nek tekinthető Jézus és az ap-ok kivonulása az Olajfák hegyére a →mennybemenetel előtt (ApCsel 1,2, 9-11). - A ~ előképe annak, ami →Jézus pokolraszállásával kezdődött: az igazak bevonulása a mennyek országába. -

3) Az Egyh-ban: processio (a lat. procedo, 'előre menni, haladni' szóból). Az első ~eket a 4. sz: az üldözések megszűnte után tartották. ~ben vonultak Rómában a →stációs liturgia részeként, s →húsvét vigíliáján a baptisztériumból a szentmise színhelyére, a bazilikába; a Szentföldön a betlehemi és jeruzsálemi baz-kba. Szt Ambrus és Ágoston az →ereklyék átvitelekor tartott, Aranyszájú Szt János az esőért végzett ~eket említi. 700 k. a →gyertyaszentelő körmenetnek már ősi hagyománya volt. A jeruzsálemi →virágvasárnapi körmenet (processio palmarum) az 5. sz-tól Ny-on is elterjedt. Az első →szentséges körmenet az 1270-es években Úrnapján volt. -

4) az egyházjogban imádkozó és éneklő hívők sokaságának vonulása a papság vezetésével egyik szent helyről a másikra, hálaadó, könyörgő vagy a vallásos érzületet gyarapító szándékkal (vö. CIC 1917:1290). Lényegéhez tartozik a papi vezetés, ami megkülönbözteti a →búcsús csoporttól. Nem tévesztendő össze az asszisztenciás lit. ünnepélyes be- és kivonulásaival. - A lit. évben rendszeresen visszatérő ~ek: gyertyaszentelő körmenet, virágvasárnapi körmenet, →keresztjáró körmenet, →búzaszentelő körmenet, →úrnapi körmenet, →föltámadási körmenet (a két utóbbi szentséges ~), s a helyi egyh-ak, ill. tp-ok saját ~ei (→Szent Jobb-körmenet, →skapuláré). Rendkívüli események kapcsán, pl. esőért, természeti csapások, járványok elhárításáért, békéért, szentek közbenjárásáért, hálaadásként is tartható ~. - A ~ hivatalos vez-je a plébános. Rendkívüli ~et a →helyi ordinárius v. a szerz. elöljáró engedélyezhet. A ~en a papság, a szerz-ek és a vallásos társulatok saját ruhájukban, a hívők ünneplő v. a bűnbánatra utaló öltözetben (a ffiak födetlen fővel) vesznek részt, szentséges ~en égő gyertyával v. fáklyával. - A ~ jogilag megszabott rendje: a ~ élén halad a →turifer, mögötte a →körmeneti kereszt két gyertya között; a gyermekek, majd a nők és külön a ffiak után a társulatok tagjai, a harmadrendek csoportjai, esetleg zenekar, majd a szerz., s végül a világi papság. Az egyes csoportok →körmeneti zászlókat vihetnek magukkal. A ~ útvonalát a helyi hagyományok szabják meg. - A ~ek lehetősége szorosan összefügg az egyh. szabadságával, ill. üldözött voltával. Mo-on pl. 1785. IX. 30: II. József (ur. 1780-90) a vallásszabadság korlátozásaként az úrnapi ~et kivéve betiltotta a ~eket. 1950-89: a tp-on kívül tartott ~ekhez külön engedély kellett. A hatóságok a hagyományos útvonalat rövidítették, s megkövetelték, hogy a ~ sötétedés előtt érjen véget, a ~en résztvevőket megfigyeltették. **

Pecz II/2:862. - Radó 1961:492. - Kirschbaum III:465. - Onasch 1981:317. - MTK II:595.