Magyar Katolikus Lexikon > K > könyvtekercs


könyvtekercs: írásmű rögzítésére szolgáló bőr-, papirusz-, ritkán rézlemez-tekercs. Kr. u. az 1. sz-ig, a →kódex forma elterjedésééig általánosan, azóta a zsinagógákban használatos. - Az ÓSz kv-eit ~csé varrták össze, majd felgöngyölték (Iz 34,4; Zak 5,1; Zsolt 40,8). A terjedelmes ~ek két végét vékony rudakra rögzítették, s a baloldalira föltekerték. A ~ „felnyitása" igazában kigöngyölés volt a keresett helyig, ahol a hasábokban írt (Jer 36,23) szöveget jobbról balra olvasták (Lk 4,17). A már elolvasott részeket a jobb oldali botra tekerték (4,20: a ~et összetekerni); így mindig látható volt az Írásból egy hasáb. A ~nek ebből következően mindig csak az egyik oldalára írtak; a mindkét oldalon (kívül is, belül is) teleírt ~ elég különös lehetett (Ez 2,9; Jel 5,1). Olykor le is pecsételték a ~eket (Iz 29,11; Dán 12,4; Jel 5,1). - A Kr. u. 6. sz-tól a héb. →kánon 5 kv-ét (Én, Rut, Siral, Préd, Eszt; csak a Kr. u. 12. sz-tól ez a sorrend) →Megillot néven összefoglalták egy ~en; de kiváltképpen megilla az Eszt-tekercs. →Eszter könyve, →Qumran - Ikgr. Az ókorban a rétorok ismertetőjegye. A ker. műv-ben a ~ Mózes kezében a törv. Az óker. műv-ben az igehirdető Krisztus és ap-ai attrib-a, később csak Krisztus és Péter kezében látható, s a kk-ban szerepét a →könyv vette át. **

Lipffert 1976:117. - BL:1047.