Magyar Katolikus Lexikon > K > kömény


kömény: az ernyősök családjába tartozó fűszernövény. - Iz 28,25.27: a földműves, miután elegyengette a talajt, ~t, kaprot stb. szór a földbe; a ~t bottal verik ki. Mt 23,23: tizedet adtak belőle, mint a →kaporból, →mentából is. - A Palesztinában őshonos, 40 cm-nél általában nem magasabb, fűszeres illatú egyéves borsos~t (gör. küminon, lat. cuminum cyminum) régóta termesztik táplálkozási és gyógyászati célokra. Szára karcsú, felálló, tövétől lazán elágazó. Levelei kétszeresen, ujjasan, szálasan szeldeltek. Kevés virágú ernyőben csoportosuló apró rózsaszín virágaiból a ~magéhoz hasonló, de nagyobb, egyenes, sötétbarna, finoman szőrös, 2 magvú, bordás termések fejlődnek. Egyiptomban kezdték a kenyeret és a süteményeket fűszeres magokkal ízesíteni, amelyre leginkább a borsos~ magját, a kummint használták. A keleti háztartásokban hajtásával és magjával hal- és húsételeket, főleg pörkölteket fűszereztek. A magokból párolt „kummin olajat” a népi gyógyászatban élénkítő, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és emésztést segítő szerként, az illatszeriparban parfümök illatosítására használták. Az őrölt kummin az arab baharattól a thaiföldi cajunon át az indiai curryig csaknem minden K-i fűszerkeverék fontos részét képezi ma is. A bibliai időkben a Nílus mentén végig elterjedt volt vad alakja. Ma csak egy szőrös fajtája, a borzas~ él vadon Turkesztánban. - A ~t bottal, és nem cséplőszánnal verték ki. A száraz terméshez tapadó magokat ugyanis csak kézi módszerrel lehet szétválasztani. Ky.Z.

BL:1046. - Kereszty 1998:205.