Magyar Katolikus Lexikon > K > kórus és nevelés


kórus és nevelés: 1. Általános szempontok. A →kórus a személyiség formálásának egyik legkiválóbb eszköze (→ének, →zene). A közösségben éneklés alapvető emberi igényekre válaszol. Az ember közösségi lény (homo socialis) és kapcsolatokban növekszik. A kóruséneklés olyan örömforrás, amely közösséget hoz létre azok között, akik „ketten v. hárman összejönnek” (vö. Mt 18,20) és összedalolnak (Kodály). - A törvény, mely szerint 'amit alkotsz, az alakít téged!' a közösségi éneklésre is érvényes. Aki értéket hoz létre, arra maga az érték fog hatni, és értékesebbé fogja alakítani. Mivel a valódi nevelés értékekkel való belső találkoztatás, az éneklés (a zene és ált. az igaz művészetek) az egyik legkitűnőbb, legsokrétűbb nevelőeszköz. S mivel ez a 'belső' találkoztatás a lélek mélyén történik, az ilyen nevelés a végtelenre nyitott és kapcsolatban áll a transzcendenssel. Ezáltal a zene, főként a közösségi ének, az embert az élet →végső célja felé, Isten megismerésére segíti. Kodály szavaival: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható... Teljes lelki élet zene nélkül nincs, vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.” (Visszatekintés I:156.) - 2. A kórusnevelés konkrét szempontjai. A jó kórusmunka fegyelmezettséget igényel, pontosságra szoktat, helytállásra és figyelemre nevel. A kóruséneklés a zenei tevékenység csúcsa. A kórusban az énekesek egyenrangúak, örülnek egymásnak, elfogadják és kiegészítik egymást, megélik az összetartozást, a felelősséget. A kórusban mindenki annyit ér, amennyit a másiknak segíteni tud. A kórus egy szív-egy lélekké alakít, szeretet és éneklés itt összetartozik. - A kóruséneklésben döntő a kórusvezető személyisége: következetessége, zeneszeretete, humora, önfegyelme, figyelmes, gondos szeretete, közösségteremtő és -irányító képessége. Fontos, hogy jó személyes kapcsolat alakuljon ki közte és a kórustagok között, és hogy bízzanak benne. Csak így tud egyéni alakításukban részt venni. A karvezető közvetít az érték és a gyermekénekesek között, rajta keresztül találkoznak a zenével. Ha őt szeretik, szeretni fogják azt is, amit ő szeret és vonzóan kínál nekik. Ezt segítik a „hivatalos” próbákon kívül a kirándulások, beszélgetések, közös játék és más élmények. - Fontos cél az igazi „zenei” pillanatok megszületése és egyre gyakoribb jelenléte. Ehhez a zenei figyelemnek, a hallgatni tudásnak megteremtése és fegyelmezett, összeszedett, lendületes munka szükséges. Figyelni kell az öröm és a fáradságos munka közti egyensúlyra. Szükséges az erőfeszítés, mert a minőségért és az értékekért meg kell dolgozni, sőt meg kell szenvedni. De ha a munka csak terméketlen kínlódás, minden gyönyörködni való eredmény nélkül, ez nem gyarapítja az éneklési kedvet. Elérhető célokat kell kitűzni, s néha tudatosan könnyebb és örömtelibb feladatokat kell adni. Nagyon fontos, hogy olyan értékű zenével találkozzon a kórus, amely önmagában képes magához kötni és „táplálni” a gyermeket. Bár a jó muzsikus-karvezető szinte mindent meg tud szerettetni, fontos, hogy olyan darabot válasszon kórusa számára, mely értéket közvetít, amit maga is szeret, amiben hisz, amit kincsnek tart. - Az éneklés jobbító, nevelő hatása csak úgy lehet az egész személyiségre nézve döntő hatású, ha a nevelés egyéb területeivel (erkölcsi, szociális, értelmi, érzelmi, stb.) és tényezőivel (család, társak, személyes példaképek, stb.) összhangban van. Így viszont egymást kölcsönösen erősítik. - ~ összefüggéseit hazánkban Kodály Zoltán dolgozta ki a legalaposabban: →Kodály-módszer. ifj. Sapszon Ferenc