Magyar Katolikus Lexikon > K > kárpótlás


kárpótlás: másnak okozott →kár részleges megtérítése. - Aki vétkes és jogtalan →károkozással megsértette az igazság rendjét, annak megbánását a kár rendezésével, jóvátétellel is ki kell fejeznie. Alapszabály, hogy a jóvátételnek fajlagosan és mértékét tekintve egyeznie kell az okozott →kárral. Akit pl. a becsületében sértettek, annak a jó hírnevét kell helyreállítani, akit vagyonában ért kár, azt anyagilag kell kárpótolni. A ~ra akkor kerül sor, amikor lehetetlen a teljes kártalanítás, akár objektív okokból (gyilkosság esetén az életet pl. nem lehet visszaadni), akár szubjektív okokból (nincs megfelelő vagyon a teljes jóvátételhez). Bár a ~ csak részben pótol valamit az elveszett értékekből, a jóvátételi kötelezettségnek eleget lehet tenni vele. - Bizonyos értelemben ~ a szentségi →elégtétel is. **