kár, hátrány (lat. damnum, detrimentum): birtokolt érték elvesztése vagy lehetséges érték megszerzésének elmaradása. - Okozója lehet az ember önmaga, v. más személy. Mindkét esetben lehet a →károkozás szándékos, tudatos, v. figyelmetlenségből elkövetett. A ~ érheti az embert vagyonában (anyagi ~), testében (sérülés, →csonkítás, →halál). A legnagyobb ~ azonban az embert a lélek és a szellem világában érheti. Alapvető ~a a léleknek, ha elveszti az igazság (→szép, →jó, →igaz) megismerésének lehetőségét, ha fiatal korában nincs módja szert tenni a szükséges önfegyelemre, erkölcsi erőre. - A Szentírásban. Szt Pál Krisztushoz mérten mindent ~nak mond (Fil 3,7-8). Semmi anyagi nem ellensúlyozza a lélek ~át, ami a kárhozat (Mt 16,26; Mk 8,36; Lk 9,25).  **