Magyar Katolikus Lexikon > K > károkozás


károkozás: más személy anyagi vagy szellemi, testi vagy lelki javainak csökkentése, használhatatlanná tétele. - Szoros értelemben anyagi értékekre vonatkozik. Tág értelemben a becsülethez való jogtól az alapvető emberi jogokig terjedő skálán mindenféle jogsértést is magában foglal. Valójában minden bűn ~sal jár, mert Istent, a felebarátot és önmagát is megfosztja jogos értékeitől. - A ~ lehet vétlen (előre nem látható, nem szándékolt) v. vétkes, jogos (ha pl. önvédelem következménye) v. jogtalan. A vétkes és jogtalan ~ bűn az →igazságosság ellen. Súlyossága a kár mértékétől (mekkora kárt okozott) és a körülményektől (kinek okozta és miért) függően lehet →halálos bűn is. Megbocsátása föltételezi a jóvátétel szándékát és az okozott →kár teljes (kártalanítás) v. részleges megtérítését: →kárpótlás. **