kádi (ar. qádi): muszlim elöljáró vagy bíró, akit eredetileg közvetlenül a →kalifa bízott meg azzal, hogy egy adott területen az igazságot képviselje. - Először Umár kalifa (634-644) nevezett ki ~t a meghódított Szíriában és Egyiptomban. E gyakorlatot az abbaszida kalifák is folytatták Irakban főkádi ('kádik kádija', ar. qádi al-qudák) kinevezésével. A ~ tevékenysége gyakorlatilag kiterjedt a →Koránban lefektetett elvekre és a Muhammadnak (→Mohamed) tulajdonított kijelentésekre (hadísz). Döntött peres ügyekben, pénzbüntetést szabott ki, börtönre ítélt, testi fenyítést rendelhetett el, szerződéseket hitelesített, örökösödési ügyekben döntött, védte az árvák és özvegyek jogait, felügyelte a vakfok (É-Afrikában a hubuszok) tevékenységét. A ~ csak a felperes kérésére cselekedett, s döntései megfellebbezhetetlenek voltak: döntéseit, ítéleteit dokumentálták, s ezek későbbi ügyekben precedensként szolgáltak (a 9. sz-ig visszamenően vannak ilyen dokumentumok). - A ~ csak érdemei alapján volt jelölhető, ezért feddhetetlen jelleműnek kellett lennie, jelölése megkérdőjelezhetetlen volt. Nem fogadhatott el meghívásokat ünnepségekre (csak rokonoktól v. régi barátoktól), fölkészültnek kellett lennie teol-ban, járatosnak a jogban. A régi arab följegyzések szerint egyes ~k mégsem voltak mentesek a korrupciótól, s nem mindig voltak fölkészültek jogból. - 2000: a ~ már csak a muszlimok magánügyeiben (házasság, válás, örökség, vérdíj) dönt, amennyiben mindkét fél a muszlim közösséghez tartozik. Ez utóbbi volt a helyzet Mo. muszlim-török uralta ter-ein is. - A m. Kádi és Kázi családnevek ragadványnevek, melyek nem minden esetben utaltak első viselőik vallási hovatartozására v. az általuk betöltött pozícióra. F.I.T.

Concise Encyclopedia of Arabic Civilization. Djambatan-Amsterdam, 1959.

kádi (ar. qádi): muszlim elöljáró vagy bíró, aki a jogszolgáltatás mellett az adóztatás, a pénzügyi iratok ellenőrzése, sőt a hadsereg ellátásának megszervezése terén is látott el feladatokat. D.G.