Magyar Katolikus Lexikon > K > Kunország


Kunország: földrajzi és történeti fogalom, mely egyrészt magában foglalta az egész kun törzsszövetség szállásterületét az Ural folyótól az Al-Dunáig, másrészt jelentheti azt a területet, melyen a nyugati kun törzsek éltek Moldvában, Havasalföldön. Ez utóbbi függőségi viszonyba került a magyar állammal. - A kk. latinban Cumaniának v. Terra Cumanorumnak nevezték, a K-i forrásokban Kipcsak. Idriszi arab földrajzírónál Qumánijja, mely szerinte 3 részre tagozódott: Qumánijjat al-Baidra, Qumánijjat ad-Dáhilatra, ill. Qumánijjat as-Súdra (Fehér-, Belső-, ill. Fekete-~). - A →Kalka menti csatában vereséget szenvedett kun törzsszöv. 1237: szétesett. 1239: a menekülő kunok egy része IV. Béla m. kir-tól (ur. 1235-70) kért és kapott menedéket. A Dnyesztertől Ny-ra lakó kun törzsek fejed-e, Barsz ker. hitre tért, és a m. kir. fennhatósága alá helyezte orsz-át és népét. - IX. Gergely p. (ur. 1227-41) már 1229: az Olt, a Duna és a Szeret folyók közötti ter-en, a Kárpátokon túli Milkó (rum. Milcov) folyó mellett Karácson (2000: Crăciuna) közp-tal fölállította a kunok térítésére a →milkói püspökséget (első pp-e Theodorik mo-i domonkos rendfőnök). - II. András kir. (ur. 1205-35) fia, (a későbbi IV.) Béla már 1220-tól →ifjabb királyként kormányozta Erdélyt és a magyar fennhatóságot elismerő kunokat. - A →tatárdúlás (1241-42) után a kun ppség megszűnt, a kun lakosság szétszóródott. Eltűnéséhez nagyban hozzájárult, hogy a vlah (oláh) lakosság számbeli túlsúlyba került. Így a magyar fennhatóság csak elviekben maradt fenn. F.I.T.