Magyar Katolikus Lexikon > K > Krisztus misztikus teste


Krisztus misztikus teste (lat. corpus Christi mysticum): Szt Pál kifejezése az Egyházra. - A misztikus test (corpus mysticum) kifejezés a 8-10. sz: a →karolingok korában honosodott meg, és az →Eucharisztiát jelentette (→Paschasius Radbertus, →Hrabanus Maurus). A →Berengar-féle vita után elhagyták a kifejezést, mert veszélyeztette a valóságos szentségi jelenlét tudatát. - Az Egyh-ra vonatkozóan →Petrus Lombardus először a szellemi test (caro spiritualis) kifejezést használta, de már a 12. sz: elfogadott lett a corpus mysticum. A jogászok hatására azonban inkább úgy értelmezték, mint corpus mysticum ecclesiae-t, vagyis jogi testet, testületet értettek rajta, aminek kegyelmi berendezkedése is van. - A prot. teol-ok visszatértek a Szt Pál-i ~ kifejezéshez, de csak azoknak a láthatatlan közösségét értették rajta, akik a kiválasztás révén Krisztushoz tartoznak. A látható Egyh-zal nem hozták kapcsolatba. - Az I. →Vatikáni Zsinat után a kat. teol-ok újra elővették a kifejezést, de inkább csak az Egyh. eleven szervezetének jelölésére, sem biblikus, sem patrisztikus megalapozást nem kerestek. 1900 u. tovább folyt az Egyh. misztérium jellegének kutatása, s meglehetős teol. irod-a lett a ~nek, de a mysticum szót nem az egyhatyák szentségi értelemében, hanem inkább a bensőség, a misztikum kifejezésére alkalmazták. Ezért nem lehetett ezen az alapon teljes →egyháztant fölépíteni. - XII. Pius p. (ur. 1939-58) 1943: kiadott →Mystici corporis enc-ja nyomán elindult a biblikus és patrológiai kutatás. A II. Vat. Zsin-nak az Egyh-ról szóló határozatában ez már egészen kifejezésre jutott (→Lumen gentium). Ennek alapján a ~ elnevezés az Egyh-nak nem olyan láthatóságát fejezi ki, ahogy egy áll. közösség látható, de nem is csupán arra utal, hogy az egyes tagoknak kegyelmi kapcsolatuk van a fővel, hanem éppen az Egyh. sajátos láthatóságát emeli ki, amelyet a szentség, a jelképezés rendjébe kell sorolni. Az Egyh. egész alakjában (az euch. lakomától a jogi szervezettségig) a megváltás kegyelmének hatékony jelképe. Kifejezi az emberiség végső egységét és Istennel való kapcsolatát, amely az üdvösségben egészen tapasztalható lesz. Ilyen formában tükrözi a Krisztustól kapott küldetést is, amely a Szentlélek elküldésével hatékony maradt a tört-ben. G.F.

LThK VI:907.