Krónikák könyvei, Krón: protokanonikus ószövetségi történeti könyvek. - I. Elnevezésük. A héb. kánonban az egyéb iratok csop. utolsó tagjaként dibré hajjamim, 'évkönyvek'-nek nevezték. A LXX: Paralipomenon alfa, béta, 'kihagyottak első és második könyve'. A Vg átvette a gör. nevet, de mellette Chronicának is nevezi és két részre osztja, ez került át a nemzeti ford-okba: Krónikák első könyve (1Krón) és Krónikák második könyve (2Krón). - II. Keletkezésük: →Krónikás. - III. Tartalmuk. A Krón Ádámmal kezdődik és a →babiloni fogsággal ér véget. A Dávid előtti időt családfák formájában mutatja be, helyenként kiegészítve (1Krón 1-9), utána rövid beszámoló →Saul haláláról, ezt Dávid egész Izr. fölötti uralmának részletes leírása követi, annak kiemelésével, amit a kultuszért és a templomért tett. Részletes és eszményített a →Salamonról szóló rész is (2Krón 1-9). A kv. többi része Júda kir-ait mutatja be; a legrészletesebben →Jehosafátot, →Hiszkiját és →Joziját, akik a kultikus megújulást előmozdították. - IV. Források. A Krónikás kb. 20 olyan írást említ, amelyben további tájékoztatást talál az olvasó, de e források közül egy sem maradt fenn. Biztosra vehető, hogy a szerző ismerte a Ter-Józs és a Sám-Kir kv-eket, és fel is használta őket, de nem az volt a szándéka, hogy a Ter-Kir anyagát kiegészítse. Számára Izr. vallási közösség, olyan nép, melyet Isten kiválasztott, és saját maga tanított, hogy a kultuszban neki szolgáljon és olyan közösséget alkosson, melyet a kir. az Isten helytartójaként, az Istentől kapott hatalom birtokában vezet. A kv. voltaképpeni tárgya tehát a teokratikus állam előkészítése, megalapítása, romlása és a megújítására tett kísérletek. A szerző a teokráciát legtisztábban Dávid uralmában látta megvalósulva, akinek háza az örök kirság ígéretét kapta. Ezért Dávid a példakép, akit a későbbi kir-oknak követniük kellett volna. Az eszményt azonban sohasem sikerült elérni; a próf-k (Izajás, Ezekiel) szellemében a Krónikás a jövőtől várta az eszmény megvalósulását, és ezért arra törekedett, hogy bár a körülmények nem voltak kedvezőek (Kr. e. kb. 300 k.), mégis ébren tartsa az Isten ígéreteiben való hitet (1Krón 17,11-14). - V. Tört. hitelességét sokáig komolyan kétségbe vonták. Szemére vetették a szerzőnek, hogy saját kora viszonyait és nézeteit visszavetítette a múltba, hogy így eszményítse a tört-et. Ez nem teljesen alaptalan: a Krónikástól sokkal többet lehet megtudni saját koráról, mint a múltról, de nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban vallásos tört-et akart írni. Ha valamit közöl, ami más forrásból nem ismeretes, akkor el lehet fogadni hitelesnek, feltéve, hogy nincs alárendelve a Krónikás szándékainak, nem hatják át a Krónikás törekvései. - A ~, melyek Izr-t mindenekelőtt vallási közösségként igyekeztek bemutatni, középpontba állítva Isten Dávidnak adott ígéretét, elsősorban a farizeusokra lehettek hatással. Az ő révükön a kánonba is bekerültek, de nagy hatással lehettek a kumráni szektára is, hiszen ez a szekta magát olyan közösségnek tekintette, melyben a ~ eszménye (bár kir. nélkül) tovább élt. Ám erre a zsidóker. ősegyh-nak sokkal több joga volt, mert megélte az ígéretek beteljesedését, mégpedig a maga körén belül; így érthető, hogy főleg Mt és a Zsid szerzőjében a ~nek gondolatvilága visszhangra talált. **

BL:1063.