Koszta József (Brassó, 1861. márc. 27.-Bp., 1949. júl. 29.): festő. - 1885-88: a bpi Mintarajziskolán, 1891-től a müncheni akad-n tanult Hackl, Höcker és Diez növendékeként. 1896: a Benczúr Mesterisk-n Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa. 1897: Hazatérés c. festményével elnyerte a Műbarátok ösztöndíját. 1902-03: Nagybányán dolgozott, majd Párizsban, Rómában és Holl-ban tett tanulmányutat. Hazatérve rövid ideig Szolnokon, majd egy Szentes melletti tanyán alkotott. Művészetére jellemző a kontraszt, az erőteljes tónuskülönbség, a fény-árnyék hangsúlyos kiemelése. Szentesen fedezte föl a sötét háttérból előizzó világos foltok drámaiságát, amit ettől kezdve rendszeresen alkalmazott („sötét ég”-korszak). A 20-as évektől mindössze néhány motívumot variált (portrék, virágcsendéletek, mezei munka), nagy gazdagsággal. - Egyik legjelentősebb képe a Rómában készült Háromkirályok, sejtelmes paraszti Madonnával és pásztoremberekkel (1906, M. Nemz. Galéria). - Díjai: 1900: Mention honorable, Párizsi Világkiáll.; 1917: Wolfner-díj; 1929: Barcelonai Világkiáll. arany- és bronzérme; 1935: Állami kis aranyérem; 1948: Kossuth-díj. **

KMML II:478.