Magyar Katolikus Lexikon > K > Kolozs vármegye


Kolozs vármegye, 1003 k.-1918. dec. 30., 1940. szept. 10.-1944. okt.: közigazgatási egység Erdélyben. - Eredetileg a Kis-Szamos vízgyűjtőjét, az Erdélyi-medence felső felének D-i harmadát foglalta magába (az 1876-i →vármegyerendezésig). Határai É-on Kraszna és Doboka vm. (1876: Szilágy, Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vm.), K-en Torda vm. (1876: Beszterce-Naszód és Maros-Torda vm.), D-en Torda vm. (1876: Maros-Torda és Torda-Aranyos vm.), Ny-on Kraszna és Bihar vm. (1876: Bihar vm.). - Keskeny sáv alakban húzódott végig Erdélyen a Sebes-Kőrös forrásvidékétől a Kelemen-havasokig. A honfoglalók többféle, gyér, ma már meghatározhatatlan szláv lakosságot találtak, a nagyobb folyónevei mind m-ok. A 895-900: letelepedett őseink nem vették át az esetleg itt talált települések nevét, a ter. határvidék lévén, az útelzáró pontok, kapuk adták a települések legrégibb neveit is: pl. Kis- és Nagykapus. Vsz. I. (Szt) István (ur. 1000-38) szervezhette vm-vé 1003 k., az erdélyi Gyulák leverése után. Sajátossága a kettős egyh. beosztás: a kolozsi esperesség a vm. Ny-i és középső vidékére terjedt ki, a K-i vége a Ludas-patakon és Katolnán túl az ózdi esperességhez tartozott. - A 11-12. sz: keletkezett kolozsi esperesség esperesei: 1308-17: magister Joannes Nemes, 1321-37: Michael Thoroczkai, 1339-56: magister Nicolaus, 1370-73: Petrus, 1396: Petrus, 1447: Augustinus (1447: vál. győri pp.), 1447-50: Gregorius de Harangláb, 1462: Nicolaus de Gyula, 1469: Georgius, 1504-16: Johannes de Megeriche, 1517: Michael de Wárda, 1519: Joannes de Wárda, 1521-40: Adrianus de Enyed. - Az ózdi esperesség esperesei: 1277: Michael, 1303: Laurentis, 1308-17: magister Benedictus Buken de genere Damyán, 1320-39: magister Joannes, 1340-76: magister Nicolaus, 1381-90: Ladislaus (egydejűleg helynök is), 1404-11: Nicolaus, 1423-28: Thomas de Méra (egyidejűleg helynök is), 1446-47: Petrus, 1499: Franciscus, 1503-04: Marcus, 1519-23: Thomas Peley, 1549-55: Franciscus Zengyeli, 1555: Ambrosius Mosdossy. Ezen espségből vált ki a →szászok betelepítése után a →régeni dékánátus. - 1200 k. kezdődhettek ~ben a nagy birtokadományozások, pl. a széplaki uradalom a Kácsics nb. Simon erdélyi vajdáé (1215), a Ludas és Lekence közti kapuk vidékét a gyulafehérvári kápt. kapta (Szilvás, Septér, Örményes, Szentgyörgy, Szentmárton, Rücs, Szentpéter, stb. falvakkal). 1213: jelentek meg a vendégek (hospesek). - 1241/42: a →tatárdúláskor →Rogerius a Gyaluba, (Kolozs)Monostorra és Kolozsvárra menekült m-ok elpusztításáról, a falvak elnéptelenedéséről is tudósított. Az állattartó ter-en kialakult szállások a Lekence vonaláig tartanak, attól K-re a nagybirtokosok szász falvakat telepítettek (a plnosok ném. nevéből és a régeni dékánátushoz tartozásukból következtethetünk a telepítésre). 1246: Gallus erdélyi pp. (†1270) kapott telepítési kiváltságot Gyalura. Kolozsvár és környéke szász falvainak telepítése 1257 u. történhetett, bajorokkal, hazai szászokkal és székelyekkel. - A 13. sz. 2. felétől váruradalmak keletkeztek, a Kolozsvárt is megszerző erdélyi pp. építette ki a Feketeerdőtől Szamosfalváig terjedő uradalmat (Bogártelke, Fenes, Gyalu, Alkapu, Mákó, Nádasd, Türje, Vista), a beékelődő →kolozsmonostori apátságot nem tudta beolvasztani, ppi központjává a fenesi várat tette. - A nemesi vármegye okl-ben 1312: jelent meg először. Népe gabona mellett kendert, komlót termesztett, méhészkedett, Kolozsaknán, (Szász)Aknán sót bányásztak, kerületi központ Kolozsvár mellett Gyalu, (Gyerő)Vásárhely, Teke. 1241/42-1332: ~ben 165 helység ismert, ebből 120 falu, 45 telek, puszta. A telepített németség kb. 100 év alatt részben beolvadt, kivéve Kolozsvárt, mely az újratelepítésekkel föltöltődve ném. többségű város lett. ~ben az oláhokat először 1332-35: a pápai tizedjegyzékben Oláhfenes falunévben említik, akiknek telepítése 1341: Topán kezdődhetett. - Az →erdélyi püspökség a Hideg- és Meleg-Szamos mentén, Gyalu városában, a Sebes-Kőrös forrásvidékén volt földesúr, ehhez a két Szamos felső folyása mentén hatalmas erdőségek (havasok) tartoztak. Apáthavasa 1299: a kolozsmonostori apátságtól Bogártelkéért és Magyarnádas részeiért cserével lett ppi birtok, kb. 1250-1350: Kolozsvár városa is a ppségé. Mócstól K-re Kecset, Viszolya, Köbölkút, Újlak helységek és Septér részei egy tagban, a 15. sz. végétől Novaj, a 16. sz. eleje óta Kolozs város határrészei is az →erdélyi káptalané. A monostori bencés apátság 2 városból, 16-17 helységből v. pusztából álló birtokközpontja (Kolozs)Monostor városa, határai É-on Sólyomtelke és Kajántó, K-en Apahida, D-en Gorbóvölgy v. Szentbenedek, Ny-on a Nádas mentén Jegenye és Egeres. -

A reformációig a besztercei és kolozsvári domonkosok, a besztercei apácák, a maros-széki szentkirályi pálosok még kisebb, főleg magánadományú részeket bírtokoltak. Az egyh. birtokok a reformáció idején fejed. birtokok lettek, ill. földesúri tulajdonba kerültek. - ~ K-i részén Monorfalva, Gledény és Kissajó falvakat az erdélyi határőrvidék fölállításakor (1762/66) a II. oláh gyalogezredhez sorolták. II. József (ur. 1780-90) átszerveztette az évszázadok óta érvényes erdélyi közigazg-t, Erdélyt 10, majd 11 megyére osztatta. Az újonnan alakított ~ magában foglalta Kolozs és Torda Ny-i részét Aranyos-székkel, de e helyzetet a kir. halála után megszüntették. Az 1785/87: megrendezett népszámláláskor 17.523 házban 110.314 fő élt (közülük 446 pap). - 1849-60: az önkényuralom idején 3x rajzolták át Erdély közigazg. térképét: 1849: a nagyfejedséget 6 ker-re osztották melyben a kolozsvári kerület ter-e 214,50 mf². A fogarasi ker-et hamarosan megszüntették, az 1854-i reformig 5 ker. maradt, köztük a kolozsvári kerület, melynek részévé tették Kraszna, Közép-Szolnok vm-t, Aranyos széket, Kolozs, Torda, Doboka vm. Ny-i részét, néhány községet Alsó-Fehér vm-ből. - 1854: a 10 ker-re osztás után a kolozsvári kerület (88,25 mf²) magában foglalta Kolozs vm. Ny-i részét, a szilágysomlyói ker-hez csatolt községek kivételével, Torda vm. alsó ker-ét kivéve a gyulafehérvári és marosvásárhelyi ker-hez csatolt falvakat, Doboka egy részét (Dobokát. Páncélcsehet) és az egész Aranyos széket. - 1860: a Bach-korszak bukásával megszüntették annak közigazg. változtatásait, ~t régi határai között visszaállították, K-i részén az 1762/66: a II. oláh gyalogezredhez sorolt Monorfalva, Gledény és Kissajó falvakat a határőrvidék polgárosítása után →Naszód vidékhez, 1876: Beszterce-Naszód vm-be sorolták. Ekkor az 1876:33. tc. a 4844 km²-es ~ből Nagyölyves, Mezőszentmárton, Kisnyulas, Nagyercse, Felsőrépa falvakat Maros-Torda vm-be, Mezővelkér és Mezőméhes falvakat Torda-Aranyos vm-be, a megszüntetett Doboka vm. D-i szegélyét ~hez csatolta. Területe 1910: 5006 km² (a 63 vm. között a 20.) Székhelye Kolozsvár tvhat. jogú város maradt. - ~ népessége: 1869: 177.627 (a 63 vm. között a 41.), 1880: 165.944 fő (28.), 1890: 37.995 házban 189.344 fő (26.), 1900: 204.231 fő (27.), 1910: bánffyhunyadi, gyalui, hídalmási, kolozsvári, mezőörményesi, mócsi, nádasmenti, nagysármási, tekei járásában, Kolozs rendezett tanácsú városában, 9 nagy-, 224 kisközségében, 134 pusztáján és telepén 45.184 házban 225.879 fő élt (38.) (60.735 fő [26,88%] m., 6710 ném., 82 tót, 153.717 oláh, 7 ruszin, 21 horvát, 3 szerb, 4634 egyéb nemzetiségű; 9406 (4,16% ) r.k., 117.571 (52,05%) g.k., 40.356 g.kel., 45.184 (20%) ref., 6151 ev., 1410 unit., 5535 izr., 266 egyéb vall.; ~ az ogy-be 4 képviselőt küldött. ~ községneveit 1910: törzskönyvezték. Az I. vh. előtt 5631-en vándoroltak ki, 1315-en vissza, ezáltal népessége 4316 fővel csökkent (a vm-k sorában az 50.). - 1918. XII. 31: az oláh csapatok elfoglalták, a →trianoni béke ~ egészét Ro-nak ítélte. - 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntés ~t ÉNy-DK irányban megosztotta. Az ÉK-i felén 1940. IX-1944. X: az újjászervezett ~ létezett 2571 km² ter-en, 156.651 lakossal (a bánffyhunyadi járásban 34.233, a hídalmásiban 21.522, a kolozsborsaiban 23.961, a kolozsváriban 35.177, a nádasmentiben 36.637, Bánffyhunyad városában 5121 fővel), Kolozsvár székhellyel (lélekszáma 1941: 110.956 fő). 1944: Erdély vissza nem csatolt ter-eiről ~ben 1244, Kolozsvár városában 22.924 menekültet és áttelepítettet tartottak nyilván. A vm. törzsterületén, Kolozsvár környékén és →Kalotaszeg nagyrészén kívül Biharból Királyhágó és Kőrösfeketetó, Szolnok-Dobokából az oláh megszállás alatt átcsatolt Doboka, Kendilóna, Magyarderzse, Páncélcseh, Szentkatolnadorna, az újonnan átcsatolt Füzes, Füzesszentpéter, Kecskeháta, Lónapoklostelke, Magyartelke, Récekeresztúr, Szótelke, Vajdaháza, Völcs, az oláh megszállás alatt Szilágyhoz csatolt Komlósújfalu falvakat foglalta magában. Az új országhatár mezőségi kiszögellésével elvágott K-i részt (Teke és Budatelke környékét) Maros-Torda, ill. Beszterce-Naszód vm-be osztották. Az oláh oldalon maradt részt →Kolozs-Torda megye néven Torda székhellyel igazgatták. 1944. X: a szovjet csapatok foglalták el, a m. közigazg. megszűnt. 88

Memoria Trans. 1843:LVI. - Barabás Endre: Kolozs m. községeinek leírása. Bp., 1910. - Csánki V:250. - M. stat. évkv. 1910. 1912:422. - Mo. 1910. é. népszámlálás. 1912:860. - Edelényi 1928:688. - Balázs Éva: Kolozs m. kialakulása. Bp., 1939. - Új Idők lex. IX:3912. - M. Stat Szle 1944:399. (A romániai menekültek főbb adatai az 1944. II-i összeírás szerint) - Az első mo-i népszámlálás 1960:368. - Györffy III:325. (térképpel) - Vofkori 1996:68.