Magyar Katolikus Lexikon > K > Klein


Klein Sámuel, szádi, OSBM (Szád, Szeben szék, 1742.-Buda, 1806. máj. 14.): tanár. - A teol-t 1762: Balázsfalván végezte, s belépett a r-be. 1766: a Pázmáneumban tanult tovább. 1772: a balázsfalvi gimn. tanára, 1780: a Pázmáneum tanulm. felügy-je. 1784: újra Balázsfalván mennyiségtant és etikát tanított. A rend érdekében és más kérdésekben szembefordult Babb pp-kel. Budára került, s az egy. nyomda rum. cenzora és korrektora. - Fm: Elementa linguae dacoromanae, sive valachiae. Bécs, 1780. - Dissertatio canonica de matrimonio juxta disciplinam graecae orientalis ecclesiae. Uo., 1781. - Dissertatio de jejuniis graecae orientalis ecclesiae. Uo., 1782. - Dictionarium latino-valachico-germanico-hungaricum. Buda, 1806. Csak egy része jelent meg; a nyomtatás ~ halála miatt megszakadt. A teljes szótár 1825: látott napvilágot. P.I.

Szinnyei VI:516.

Klein Tivadar (Babarc, Baranya vm., 1872. szept. 2.-Albertfalva, Baranya vm., 1945. ápr. 14.): plébános. - 1895. II. 8: Pécsett szent. pappá. 1901: sztszéki jegyző, 1902: plnos Pélmonostoron, 1908: kerületi jegyző, 1919: tanfelügy., 1924: (a már jug. fennhatóság alá került) baranyavári, 1938-41: dárdai ker. esp. 1941: a diakóvári egyhm. tb. knk-ja. 1941: ált. helynök, a pécsi egyhm-hez visszacsatolt D-Baranya ap. adm-a. Miután a Délvidék visszacsatolásakor (1941) a magyar csapatok Pélmonostoron egy kisebb ütközetben a helybeli ort. pópát, Petrovicsot halálosan megsebesítették (a későbbi baloldali sajtó szerint kivégezték), 1945: a baranyai háromszöget megszálló partizáncsapatok a pópa haláláért ~ életét követelték. Pélmonostor szerb nemzetiségű lakói eredménytelenül jártak közben a mindig náciellenes magatartást tanúsító és a szerb lakossággal korábban is rokonszenvező ~ életéért, akit a partizánok számos ném. anyanyelvű hívőjével együtt az albertfalvi gyűjtőtáborba hurcoltak és (szemtanúk szerint) halálra kínoztak: testét késsel felvágták, nyílt sebeibe sót szórtak. - 1991. IV. 14: a pélmonostori hívek a tp. bejáratánál emléktáblával örökítették meg ~ mártírhalálát. H.V.K.

Schem. Qu. 1943:40, 164. - Pilinyi 1943:68, 78. - Pécsi Hétfő 1947. II. 24. - Rohrbacher, Leopold: Ein Volk ausgelöscht. Die Ausrottung des Donauschwabentums in Jugoslawien 1944-1948. Salzburg, 1949:34, 201. - Salacz 1975:124. - Varga Géza ppi helynök szóbeli közlése. Diakóvár, 1986. V. 7. - Die katholischen Donauschwaben in den Nachfolgestaaten 1918-1945. Stuttgart, 1980:293, 325. - Hetényi Varga I:333. - Völkermord der Tito-Partisanen 1944-1948. Graz, 1993:204. - Baković, Anto: Stradanja crkve u hrvata u drugom svjetskom ratu svečenici žrtve rata I porača 1941-1945 i dalje. Zagreb, 1994:36. - Verbrechen an den Deutschen in Jugoslawien 1944-1948. Stationen eines Völkermords. München, 1998:263. -

Jakubinyi 2004:52. szerint

1718-25: a kolozsvári jezsuitáknál, 1724-29: Nagyszombatban tanult. Belépett a r-be, Munkácson novicius, 1729. II. 25: pappá szent. és kinev. gyulafehérvár-fogarasi pp-ké. II. 27: br. A p. 1730. IX. 13: megerősítette, 1730. XI. 5: pp-ké szent., 1732. IX. 28: foglalta el székét. 1737: székhelyét áttette Balázsfalvára. 1744. IX-: Bécsben, 1745-től haláláig (1768. IX. 22.) a római SS. Sergio e Bacco/Madonna del Pascolo rutén bazilita ktorban élt száműzetésben, ott is temették el. 1997. X. 19: újratemették a balázsfalvi szegyh-ban.